2009 karácsonya előtt különös hívást kapott Alistair Darling brit politikus, aki akkor Gordon Brown kormányának volt a pénzügyminisztere. A vonal másik végén Jamie Dimon, a JP Morgan amerikai bankóriás vezérigazgatója azzal fenyegette meg, hogy ha a brit kormány adót vet ki a bankvezetők bónuszaira, akkor ő visszavonhatja londoni központjának megépítésére vonatkozó terveket. Ennél fájdalmasabb érvet is bedobott Dimon: a JP Morgan, a legnagyobb amerikai bank nem vásárol több brit állampapírt az adó miatt. Hasonló hívásból aztán több is érkezett amerikai bankárok részéről – az adó ennek ellenére átment, a JP Morgan végül Dimon egyik fenyegetését sem váltotta be.
A hívásokról Darling memoárjában is megemlékezett, a politikus azonban 2023-ban meghalt, így soha nem rakhatta össze a szálakat:
honnan értesült a JP Morgan vezérigazgatója egyáltalán a brit kormány adóterveiről?
A kérdés megválaszolására mostanáig kellett várni: az Epstein-fájlokból kiderült, hogy Darling egyik legközelebbi kollégája, Peter Mandelson javasolta Dimonnak Jeffrey Epsteinen keresztül, hogy finoman, de gyakoroljon nyomást a pénzügyminiszterre. Mandelson akkoriban a Brown-kormány üzleti ügyekért felelős minisztere volt, emellett ő vezette az uralkodó tanácsadó testületeként működő Privy Councilt, és tényleges helyettese volt a miniszterelnöknek.
És jóbarátja az amerikai üzletembernek, aki ekkor házi őrizetben volt, miután vádalkut kötött egy ügyben, ahol gyermekprostitúció miatt állították bíróság elé.
A most Faisal Islam újságíró által a BBC-n felidézett történet csak az egyike a napokban napvilágra került, Mandelson érintettségét bizonyító epizódoknak az Epstein-ügyben. Az Epstein-ügyben nyilvánosságra hozott, hárommillió fájlt tartalmazó adatbázisban csaknem hatezer alkalommal bukkan fel a munkáspárti politikus neve, akinek érintettsége senki számára nem volt meglepetés, hiszen már szeptemberben is az Epstein-kapcsolat miatt menesztette őt, nem sokkal kinevezése után Keir Starmer mostani kormányfő a washingtoni nagykövetség éléről, emiatt lépett ki vasárnap este a Munkáspártból, kedden pedig Starmer már arról beszélt: a következő kormányülésen javasolni fogja kizárását a brit felsőházból. A bonyolult procedúrától végül megkímélte a brit parlamentet Mandelson: kedd délután bejelentette lemondását.
Starmer szeptemberben az Epstein és Mandelson közötti üzenetváltások túl barátságos hangnemére hivatkozva rúgta ki Mandelsont – a konkrét indok az Epstein 50. születésnapjára összeállított emlékkönyv volt, amelyben a brit politikus „legjobb haverjának” nevezte az üzletembert. Most már azonban tudjuk: a barátságos hangnem a legkisebb probléma kettejük kapcsolatában.