A kérdésre a válasz: nem. A számviteli törvény (Szt.) szerint a valutakészlet, a devizaszámlán lévő deviza, a külföldi pénzértékre szóló követelés, a befektetett pénzügyi eszköz, az értékpapír (azaz a külföldi pénzértékre szóló eszköz), illetve kötelezettség forintértékének meghatározásakor a valutát, a devizát a – választott – hitelintézet által meghirdetett devizavételi és devizaeladási árfolyamának átlagán, vagy a Magyar Nemzeti Bank, illetve az Európai Központi Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyamon kell forintra átszámítani. [Szt. 60. § (4) bekezdés]
A külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek forintra történő átszámításánál a devizavételi és devizaeladási árfolyam átlaga helyett valamennyi külföldi pénzértékre szóló eszköz és kötelezettség egységesen értékelhető devizavételi vagy csak devizaeladási árfolyamon is, ha az értékeléstől történő eltérésnek az eszközökre-forrásokra, illetve az eredményre gyakorolt hatása jelentős, és emiatt a megbízható és valós összkép követelménye nem teljesülne.
A jogszabály tehát nem utólagos, tetszés szerinti – év végi – értékelésről beszél, nem a beszámoló összeállításakor lehet „áttérni" az egyik vagy másik értékeléskor használt árfolyamra, hanem a kötelezettség felmerülésekor már a választott módszerrel kell könyvelni, értékelni, úgy, ahogy azt a számviteli politikában rögzítették.
A számviteli politikát persze időről időre aktualizálni lehet, sőt kell is, de nem visszamenőleg. Mint ahogy újrakönyvelni sem lehet az egész évet, tekintettel arra, hogy a gazdasági eseményeket felmerülésük pillanatában kell a könyvekben rögzíteni. (Nem is beszélve arról, hogy év közben történhetett már olyan esemény – például osztalékelőleg határozathoz közbenső mérleg készítése –, amelyhez már kapcsolódott valamilyen következmény.) A vázolt megoldás tehát sértené a számviteli alapelveket.
