Milyen embernek ismerte meg Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkárt, majd államfőt, akinek a nevéhez köthető a Szovjetunió szétesése és a keleti blokk közvetlen befolyásolásának megszüntetése?
Különleges személyiségnek, olyan embernek, akire szükség volt az elengedhetetlen reformok megvalósításához. Okos politikusként jól bánt az emberekkel, és az volt a célja, hogy a Szovjetunióban végre normális legyen az élet. A megelőző évtizedekben nemzedékek senyvedtek állandó félelemben, és olyan készenléti állapotban, amikor folyamatosan tartani kellett különféle szélsőséges eseményektől.
A Szovjetunió persze az orosz állam történetének fontos része, és komoly eredményeket is elért, ám az embereknek esélyük sem volt, hogy a maguk és a következő nemzedékek jövőjével foglalkozzanak, s hogy normális középosztálybeli létben, majdnem azt mondtam, polgári viszonyok között éljék le az életüket.
Gorbacsov azt akarta, hogy elmúljon a mindennapokat jellemző állandó feszültség. Bár meg akarta változtatni az országot és az embereket, mégsem volt radikális, mert látta annak veszélyeit. Az emberek többsége ezt nem értette meg, és úgy vélte, hogy a főtitkár, majd államfő nem akart valódi reformokat. De megerősíthetem, ez nem igaz, akkor és később is nagyon sokat beszélgettünk, és azt hangsúlyozta, hogy szinte forradalmi változásokra van szükség. Ám paradox módon végül nem nyúlt ilyen eszközökhöz. Mindenkinek vannak hibái, de
egyetlen olyan politikussal sem volt dolgom, aki annyira emberséges és érdekes lett volna, mint ő,
és döntéseinek nagy többsége helyes és emberséges volt.
Tragikus sors jutott osztályrészéül Gorbacsovnak, a feleségét elvesztette, s magányosan halt meg Oroszországban.
Mindig is sokat jelentett neki a család, ahogy a felesége Raisza is úgy gondolta, nincs ennél fontosabb. Sokan – igaztalanul – azzal vádolták, hogy a felesége beleavatkozott a politikába, és ő hozott meg sok döntést, de ez nem így volt. Raisza a legfontosabb feladatának azt tartotta, hogy erkölcsi támogatást nyújtson a férjének. Pontosan tudta, mennyire nehéz volt az az időszak, s mekkora pszichikai és politikai nyomás nehezedik a férjére. Gorbacsovnak szüksége volt Raiszára támaszként és társként, s hatalmas csapást okozott számára, amikor 1999-ben meghalt.
A temetésen azt mondta nekem, hogy amíg Raisza a betegséggel küszködött, azt hitte, képes lesz feldolgozni a halálát, de most mégis úgy érzi, mintha ő is elment volna. De túlélte a gyászt, visszatért a munkához, a politikához, még akkor is, miután sikertelenül indult az 1996-os oroszországi elnökválasztáson. Aktív maradt, aggasztották az országban zajló események, sokszor adott interjúkat és tanácsokat a hozzá forduló újságíróknak, politikusoknak.
Milyen viszonyban állt az őt eleinte megvédő, majd a hatalomból kiszorító későbbi orosz elnökkel, Borisz Jelcinnel?
