Aligha van olyan okostelefon-tulajdonos, aki ne kívánná néha azt, hogy olyan távolra dobhassa el a készülékét, hogy lehetőleg sohase találja meg. Aztán az érzés elmúlik, és visszahuppanunk a mókuskerékbe, a statisztikák szerint
az emberek naponta átlagosan közel hét órát töltenek el valamilyen képernyőt – tévét, okostelefont, monitort vagy tabletet – nézve,
és egyre több mindent intéznek el a virtuális világban. A most már látványos függés a digitális eszközöktől a koronavírus-járvány idején kezdett elmélyülni, de manapság inkább azért vagyunk képtelenek megszabadulni a „rabságtól”, mert a technológia is gyorsan fejlődik: a már a mesterséges intelligenciával is megtámogatott digitális eszközök egyre jobb élményt nyújtanak, és mind több dolgot lehet a segítségükkel elintézni.
A digitális eszközök valóban megkönnyítik ugyan a mindennapi életet, ám a túlzott függés komoly károkat okozhat: állandó feszültséget, alvási problémákat, a társadalmi kapcsolatok leépülését, vagy akár a tanulási, illetve munkateljesítmény romlását. Minél inkább rá vagyunk utalva a digitális eszközökre, annál nagyobb szükség van a „digitális méregtelenítésre”, arra, hogy néhány napra vagy akár csak pár órára elszakadjunk a virtuális világtól. Erre a kirándulás, az utazás a legjobb módszer: a szabadság és a környezetváltozás könnyíti meg leginkább az átmeneti elválást a technikától.
