Retrorádiós aggyal nehéz befogadni a világot – az én hetem Karafiáth Orsolyával

Az én hetem című sorozatunkhoz négy írót kértünk fel, hogy öt kulcsszót felhasználva írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Karafiáth Orsolyának ezúttal ezeket a szavakat kellett felhasználnia: hóhértempó, előfutam, barátságtalan, arcátlanság, hangjáték.

Kulcsszavak
Hóhértempó – Mesterséges intelligenciával készített, kivégzést bemutató videót tett közzé a Fidesz, azzal, hogy ez történne a magyar katonákkal az ukrajnai háborúban a Tisza hatalomra kerülése esetén. Megengedhetetlen határátlépésnek mondta Szél Dávid pszichológus, akit arról kérdeztünk, milyen hatással lehet egy gyerekre, ha ilyet lát. A videó a toborzókampányok közben a Honvédség önbecsülésének is betesz.

Előfutam – Hivatalosan is elindult a választási kampány, elkezdődik a jelöltajánlások gyűjtése. A Tisza listavezetője, miniszterelnök-jelöltje Magyar Péter lett.

Barátságtalan – Az ukrán energetikai rendszert érő orosz támadások miatt leállt az olajszállítás a Barátság vezetéken. A Mol alternatív beszerzési forrásokat keres, de addig is a stratégiai készletek felszabadítását kérte. Nagy kérdés, hogy sikerül-e elég olajat behozni, illetve hogy mekkora benzindrágulás várható.

Arcátlanság – Rodolfo unokáit bántja, hogy a Fidesz bűvész nagyapjuk arcképét használja „ultipartis kampányfilmjéhez”. Gálvölgyi Dorka – Gálvölgyi János lánya – szerint nagyapja, Rodolfo nem ült volna egy asztalhoz Orbán Viktor társaságával.

HangjátékA héten lett százéves a világhírű zeneszerző, Kurtág György, akit koncertsorozattal ünnepelnek a Müpában, ahol a róla készült különleges portréfilmet is bemutatták. A csütörtöki, születésnapi koncerten és pénteken, új operája bemutatóján Kurtág is jelen volt.

Szeretjük a kortárs zenét? Most, legalábbis látszólag, tömegek szeretik. A százéves Kurtág Györgyről szól minden, és jó lenne elhinni, hogy valóban utat talál a zenéje a szélesebb közönséghez is. Ám ha a tényeket nézzük, és követjük a nemzetközi és a magyar klasszikus zenei koncertkínálatot, illetve figyelemmel kísérjük a zenészekkel készült interjúkat, sajnos nem az a kép rajzolódik ki, amit az ilyen nagyobb ünnepek, vagy a szomorúbb esetben a nekrológok mutatnak. Ha lehet, a kortárs zenét még kevesebben ismerik, és még annál is kevesebben rajongják, mint a többi művészeti ágban született alkotásokat.

A klasszikus zene amúgy is bajban van, a közönsége öregedik, a zenekarok, a menedzserek egyre keresik az utat a fiatalabb generációkhoz, zenei beavatókkal, kísérletekkel, crossover produkciókkal igyekeznek „beetetni, becsalogatni”, bemutatni, hogy egyáltalán nem barátságtalan, megközelíthetetlen alkotások ezek, sőt. A repertoáron sokszor a slágerdarabok, a közhelyek vannak. Persze azokat is lehet nagyon szeretni, nem véletlenül kell műsoron tartani őket. De a kortársakkal mégsem vagyunk bátrak, az irodalomhoz, képzőművészethez sokkal nyitottabban állunk, mint a zenéhez. Félünk: mi van, ha nem értjük, nem halljuk jól, ha nem vagyunk elég képzettek hozzá. Ideje lenne jobban értékelni a művészi arcátlanságot is, ami szerintem a legnagyobbak sajátja. Kurtág is kitartóan az esszenciát keresi, rövid tételei így olykor valóban akár fricskának is tűnhetnek. De igenis szembe kell menni az elvárásokkal.

Hozzászólások