Nem volt megbetegedés a Samsung-gyárban – jelentette ki Gulyás Gergely kancelláriaminiszter pár hete kormányinfón. Hozzátette, hogy ilyen incidens nem történt 2022 és 2023 között, a szennyezési határértékek pedig ma már a megengedett szint alatt vannak.
Hiába, mindebből logikusan az is következik, hogy valaha azokat a bizonyos szinteket mégiscsak túllépték a gyárban, miközben a rákos daganatok, magzatok károsodása vagy a különféle nehézfémek okozta mérgezések súlyos és általában maradandó tünetei nem két perc alatt sejlenek fel a láthatáron. A Samsung-gyár tevékenységének egészségkárosító externáliái – ha voltak, vannak vagy lesznek ilyenek – feltehetően lassan, apránként, hónapok, de inkább évek alatt mutatkozhatnak meg, és válhatnak szisztematikusan visszavezethetővé az akkumulátorgyár tevékenységére.
Egyszóval minden esély megvan rá, hogy pontosan úgy nem lesz a Samsung SDI miatt megbetegedés, ahogyan a Szőlő utcában sem volt kiskorú sértett. Baljós előjel, hogy mindkét állítást éppen Gulyás Gergely bizonygatta, aki kényes ügyekben rendszerint a világ legtájékozatlanabb emberének szerepét veszi fel.
A kormányinfókat rendszeresen követve számomra kicsit olyan, mint egy sajátos Boborján-karakter: a „világ legfeketébb fekete mágusa”, aki varázsolna, de az utolsó pillanatban mindig visszatáncol és Besenyő Pista bácsitól kap harmincat, ha leszerepelt.
Gyere, dolgozz az aksigyárban!
A Telex gödi Samsung-gyáról szóló nagy port kavart cikke után az Átlátszó – amely évekkel ezelőtt is sokat foglalkozott az akkumulátorgyártás ügyeivel – közben újabb cikket tett közzé pár napja. Eszerint a gödi akkugyár működése kapcsán súlyos iparbiztonsági mulasztások merülhetnek fel, amelyek a környéken élő lakosságot is veszélyeztethetik.
Az írás szerint tűz vagy robbanás esetén a lakosság védelmét az üzem külső védelmi terve alapján kellene biztosítani, ezt a dokumentumot azonban öt éve nem frissítették – annak ellenére, hogy a körülmények azóta teljesen átalakultak. A veszélyes anyagok valós mennyisége sem nyilvános, és a gyár körüli veszélyességi övezeteket sem jelölték megfelelően évekig, sőt: elkezdték azokat szűkíteni, miközben a gyár egyre csak terjeszkedett mind méretben, mind kapacitásban.
Arra is rámutatnak, hogy a hatóságok korábban több ügyben is vizsgálódtak és bírságoltak is különféle jogcímeken (pl.: tűzvédelmi és iparbiztonsági hiányosságok miatt), az engedélyeket viszont rendre megadták.
Bár hivatalosan azt állítják, hogy az üzem jelenleg betartja a jogszabályokat, a valóságban a szabálytalanságok folyamatos kockázatot jelenthetnek a lakosság számára.
Veszélyes üzemi felelőtlenség
Nyugodtan aludni tehát nem igazán lehet – különösen azoknak, akik a környéken élnek. Nekik érdemes arra is felkészülni, hogy miként kezeli a jog, ha egy gyár kárt okoz. A polgári jog kártérítési felelősségi szabályai ugyanis speciális alakzatot határoznak: ez az úgynevezett veszélyes üzemi felelősség.
Vagyis mikor egy tevékenység folytatása közben már viszonylag csekély rendellenesség is súlyos kárral fenyegető veszélyhelyzet állhat elő, vagy ha az üzembentartó csekélyebb mértékű vétkessége is jelentős kárveszélyt teremthet. Idetartozik még, ha a tevékenység egyszerre nagyszámú személy életét, testi épségét, egészségét vagy vagyonát fenyegeti.
A bírósági gyakorlat esetről esetre (ad hoc) minősít, de tipikus példák a következők:
gépi meghajtású járművek;
munkagépek (pl.: daru), gépi erővel működő szerszámok (pl.: légkalapács, de háztartási gépek általában nem);
erőművek, gyárak;
fegyverek;
veszélyes állatok tartása;
újabb gyakorlatban akár drónok.
A szabály kifejezetten kiterjed a környezeti károkra: a veszélyes üzemi felelősség szerint kell felelnie annak, aki
az emberi környezetet veszélyeztető tevékenységével másnak kárt okoz – ide tartozhatnak az akkumulátorgyárak is. Ilyen esetben a közjogi jogszerűség – azaz például egy meglévő hatósági engedély – egyébként nem zárja ki a polgári jogi kárfelelősséget.
