„Elviszlek Afganisztánba egy hétre, esküszöm sírni fogsz... elviszlek helyekre, hogy... és nem is tudják, hogy milyen jól van itt, tesó!” – érvelt a magyarországi jólét mellett a kormánypárt új rappere, a kuvaiti származású Jaber 2024-ben.
A napokban megnéztem a budapesti Fidesz mesterséges intelligenciával készített, közösségi médiában megosztott videóját, amiben egy magyarul beszélő kislány hiányolja az apukáját. A férfit a következő jelenetben kivégzik a fronton. Nem bírtam ellenállni, hogy a gyerekek politikai eszközzé tételét, egy gondolatkísérlet erejéig, ne ebből a jaberiánus megközelítésből szemléljem.
Vegyük például az Egyesült Államokat, ahol Lyndon B. Johnson csapata 1964-ben, a Peace Little Girl című politikai reklámban egy hús-vér kislányt szerepeltetett. Egy napfényes mezőn visszafelé számolja a virágszirmokat, majd a nullánál felrobban mögötte egy atombomba. Az üzenet egyértelmű, a politikai ellenfél Barry Goldwater megválasztása a nukleáris katasztrófa veszélyét hordozza.
A „Fidesz Budapest” videójában ábrázolt kislány nem egy létező gyerek, hanem szintetikus, ebben az esetben legalább gyermekjogi visszaélésről nincs szó.
Akkor mi a baj?
