Miközben Donald Trump amerikai elnök folyamatosan szajkózza a győzelmi jelentéseit, két héttel a háború megindítása után úgy tűnik, az USA egyre jobban beleragad az iráni mocsárba. Trump pénteken már azzal fenyegette meg Iránt, hogy a Kharg-szigeten lévő olajlétesítményeket is elpusztítja, miután – mint mondta – „teljes mértékben megsemmisültek” a szigeten lévő katonai célpontok.
A Perzsa-öböl észak-nyugati részén lévő Kharg stratégiai jelentőségű Irán számára, mert a rajta lévő olajterminálon keresztül zajlik az iráni olajexport 90 százaléka. Az elnök azt követeli, hogy Irán állítsa le az öbölben lévő hajók elleni támadásait, és ne blokkolja a Khargtól 500 kilométerre keletre lévő, kulcsfontosságú Hormuzi-szorost. Az olajlétesítmények elleni csapások azonban a háború újabb és még súlyosabb szakaszát jelentenék.
https://hvg.hu/vilag/20260314_iran-haboru-kharg-sziget-olajexport-libanon-katar
Irán semmi jelét nem mutatja a kompromisszumnak, nemhogy a kapitulációnak. Trump újabb fenyegetésére hamar jött a válasz, amelyben az iráni fél az USA-val együttműködő térségbeli olajvállalatok létesítményei elleni támadásokat helyezett kilátásba. Vagyis az öbölbeli arab monarchiák olajtermelő és -szállító kapacitását fenyegeti, ami újabb megrázkódtatás lenne a világ olajellátásában, holott a háború többek szerint már így is a történelem legnagyobb energiakínálati sokkját okozta a világ olajtermelése 15-20 százalékának a kiesésével.
A jelenleg hordónkénti 100 dollár körüli olajár szakértők szerint a hónap végére a 150-200 dollárt is elérheti, ha nem lesz valamiféle tűzszünet – Irán korábban már a 200 dolláros szinttel riogatott. A jegyzéseket nem enyhítette, hogy a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) a stratégiai tartalékból a története legnagyobb, 400 millió hordó olaj felszabadítását ígérte. Ahogy az sem, hogy Trump felfüggesztette az orosz olaj vásárlói ellen kivetett amerikai szankciókat, amivel viszont Moszkva Ukrajna elleni háborújának finanszírozását segítette.
https://hvg.hu/eurologus/20260313_szankcio-europai-bizottsag-egyesult-allamok-orosz-ukran-haboru
Trump nyilvánvalóan azon vívódik, hogy mikor és miként kiáltson győzelmet a meggondolatlanul és távozási stratégia nélkül elindított háborúban. Az egymásnak ellentmondó nyilatkozatai mögött minden bizonnyal a saját tanácsadói és tisztviselői közötti kötélhúzás is állhat. Az egyik tábor a politikai tőkéjét és a világgazdaságot féltve a kiutat keresi, a másik a támadások fokozását javasolja az elnöknek – írta a Reuters belső információk alapján.
Nem tudni, hogy mit lép a kiszámíthatatlan elnök, de a The Wall Street Journal jelentése szerint egy gyorsreagálású tengeri-szárazföldi egységet is a térségbe irányított, hadihajókkal és 5 ezer tengerészgyalogossal. A köteléket ráadásul a USS Tripoli rohamhajó vezeti, amely Japánból érkezne a Közel-Keletre. Vagyis, ha ez nem pusztán fenyegetés, akkor a háború vége nem napok, hanem inkább hetek kérdése.
Egyre többször merül fel, hogy Trump esetleg szárazföldi egységeket is bevetne, hol azért, hogy stratégiai jelentőségű pontokat foglaljanak el, hol meg azért, hogy kihozzák a feltehetően Iszfahán környékén elrejtett, 400 kilogramm 60 százalékos dúsított uránt. Csak találgatni lehet, hogy az afganisztánihoz és az irakihoz hasonló „ostoba” háborúkat elutasító Trump vajon képes-e egy újabb „örökké tartó” katonai konfliktusba beleugrani.
https://hvg.hu/360/20260313_hvg-brzezinski-trump-usa-iran-kina-oroszorszag-geopolitika-strategia
Egyre nyilvánvalóbb, hogy Trump és a finoman szólva sem túl acélos kül- és biztonságpolitikai stábja súlyosan elszámította magát az iráni háborúval. A CNN szerint a Trump-kormányzat több tisztviselője a kongresszust tájékoztató titkosított beszámolókban állítólag elismerte, nem igazán számoltak azzal, hogy az egzisztenciális harcát vívó iráni rezsim tucatnyi országra fog visszalőni a szomszédos térségben. Friss jelentések szerint szombaton már az USA bagdadi nagykövetségét is rakétatalálat érte.
Ahogy azt sem feltételezték, hogy a teheráni vezetés „fegyverként” veti be a Hormuzi-szoros lezárását. És miközben az öbölbeli arab országok nem tudják kihozni a tankereiket az öbölből, Irán – a tankertrackers.com műholdas felvételek alapján készített összegzése szerint – napi 1,1 és 1,5 millió hordó olajat képes exportálni a tengeren. Sőt a teheráni külügyminisztérium közölte, a különféle hajóknak az iráni haditengerészettel kell egyezkedniük a szoroson történő áthaladásról.
Vagyis Iránnak arra sincs szüksége, hogy elaknásítsa a Hormuzi-szorost vagy az öböl egyes részeit, egyelőre önmagában a fenyegetés – vagy néhány robbanóeszköz telepítése – is elég, hogy a saját szája íze szerint blokkolja, illetve kinyissa a kereskedelmet a világ e fontos vízi folyosóján. Ahol nemcsak kőolaj, de a globális cseppfolyósított gáz ötöde (ennek európai ára a háború eleje óta már több mint 75 százalékkal nőtt), és a műtrágya, illetve a hozzávaló alapanyagok nagyjából tizede halad át, és ennek hiánya már a globális élelmiszertermelésre is kihat. Nem is beszélve a kőolajfinomítás olyan fontos melléktermékeiről, mint a rézolvasztáshoz használt kén, vagy a chipgyártáshoz szükséges hélium.
A Nemzetközi Valutaalap arra figyelmeztette a kormányokat, hogy készüljenek fel az „elképzelhetetlenre”.
A szorosban Irán tartja az ütőkártyát, és az USA-nak nincs jó választása – írta a Foreign Affairs tekintélyes amerikai külpolitikai folyóirat. Az USA hiába lőtte ki az iráni haditengerészet több hajóját, a Forradalmi Gárda saját tengeri egysége a jelek szerint kitart. Be tud vetni légi és vízi drónokat – utóbbiak ember nélküli kis vízi járművek –, egy-két, legfeljebb 5-6 fős törpe tengeralattjárókat, fegyveres gyorsnaszádokat, rakétákat.
Ha pedig mégis aknákat helyezne el – amivel részben a saját hajóit is veszélybe sodorná –, azzal hosszú időre lebénítaná a tengeri útvonalat. Trump hiába ígérgeti, hogy katonai kíséretet ad a kereskedelmi hajóknak, ez egyelőre nem történt meg. Az öböl vizeinek a tengeri aknáktól történő megtisztítása pedig hosszú, költséges és háborúban rendkívül veszélyes feladat, amelyre szakértők szerint az USA sincs igazán felkészülve. Az amerikai haditengerészet az utóbbi években csökkentette az aknaszedő flottáját – hiába dicsekedett Trump azzal, hogy az USA rendelkezik „a legnagyobb aknaszedő képességekkel”.
https://hvg.hu/360/20260312_hvg-irani-haboru-usa-kulonleges-katonai-muvelet-haditechnika-strategia
Irán állítólag vagy ötezer vízi aknával rendelkezik, köztük olyan fejlettebb eszközökkel is, amelyeket a tengerfenékre telepítenek és nem fizikai érintkezés hatására robbannak, hanem akusztikus vagy mágneses jelekre, illetve nyomáskülönbségre. Ezeket még nehezebb felszedni. Az első Öböl-háború végén, 1991-ben az USA-nak és szövetségeseinek a kuvaiti partok mentén 51 napig tartott, míg 907 aknát semlegesítettek vagy szedtek össze. És akkor már nem lőttek, a vereséget szenvedett Irak pedig rendelkezésre bocsátotta az aknatelepítés térképeit.
Irán a jelek szerint sokkal jobban felkészült a várható háborúra, mint azt az USA vagy akár Izrael remélte.
Az iráni előkészületeket ismerni vélt – a Reuters által idézett – regionális források szerint a reguláris hadseregnél jobban felszerelt Forradalmi Gárda évtizedeken át építgette a védelmi és támadó állásokat a Perzsa-öböl partján, így rejtett barlangokat, bunkereket, kis fedett kikötőket. Irán még az esetleges nukleáris fegyverhez képest is nagyobb elrettentésként számolt azzal és készült rá, hogy a Hormuzi-szoros lezárása az egész világnak fájni fog.
De az USA és Izrael légi csapásainak a korlátjai is látszanak. Miközben Izrael és az USA szünet nélkül naponta százával támadja az iráni célpontokat, az iráni fegyveres erők továbbra is képesek arra, hogy kereskedelmi hajókat robbantsanak fel a Perzsa-öbölben, polgári célpontokat érjenek el az öbölbeli arab országokban és még mindig rendszeresen óvóhelyre kényszerítsék izraeliek százezreit. Mindez megkérdőjelezi azokat a közleményeket, hogy az izraeli és az amerikai támadások rendkívül hatékonyak.
De ha sikeresek is ezek a bevetések, a támadók hiába vették át az iráni légtér szinte teljes ellenőrzését, a földön a Forradalmi Gárda az úr. Már Trump és Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő is egyre bizonytalanabbul nyilatkozik azzal kapcsolatban, hogy valóban küszöbön lenne a rezsimváltás. A rendszert elutasító tömegek nem merészkednek az utcákra, ellenben hosszú sorokban menetelnek a rezsim hívei – legutóbb például pénteken, az Al-Kudsz (azaz Jeruzsálem) Nap alkalmából.
https://hvg.hu/vilag/20260313_verdij-washington-iran-vezetok
Egy nappal az után, hogy a háború elején megölt Ali Khamenei legfőbb vallási vezető utódjának kinevezett fia, Modzstaba Khamenei először jelentkezett a múlt vasárnapi megválasztása óta. Az 56 éves mullah engesztelhetetlenül a „mártírok megbosszulását”, a harcok folytatását és a szoros zárva tartását ígérte, mintha immár Irán diktálná a háború lezárásának feltételeit. Már a valóságtól elrugaszkodó olyan teheráni követelések is elhangzottak, hogy az USA számolja fel a közel-keleti katonai támaszpontjait.
Ám egy pénteken tartott szakértői webináriumon – amelyen a HVG munkatársa is részt vett – Uzi Rabi izraeli professzor, vezető Irán-szakértő részéről elhangzott az a némi aggodalommal vegyes figyelmeztetés, hogy az USA-nak nem szabad esetleges szankciókönnyítés árán lezárni a háborút. Bár a végkifejlet még nem látszik, és egy ilyen jellegű alku sem valószínű, bizonytalan, hogy Trump hogyan fog kihátrálni elnöksége alighanem legrosszabb kalandjából.
Ugyanakkor furcsa, hogy Modzstaba Khamenei nyilatkozatát csak felolvasták az állami tévében a legfőbb vezető fényképét mutatva. Sem képi, sem hangfelvétel nem készült, tovább táplálva azokat a feltételezéseket, hogy az utód megsérült az apja elleni támadásban – ez esetben tévesek voltak azok az állítások, hogy a háborús első napján nem is tartózkodott Teheránban. De ettől függetlenül, egyre inkább az a kép rajzolódik ki, hogy az ifjabb Khamenei megválasztását – inkább amolyan bábként – a Forradalmi Gárda vezényelte le.
Miután Trump a szokásos módján gőgösen hangoztatta, hogy neki kell kijelölnie az új iráni vezetőt, egy elemző gúnyosan megjegyezte, igaza lett. Szerinte a háborúval végül is az USA és Izrael tett arról, hogy az apát a fia kövesse, aki ráadásul nem rendelkezik az előd karizmájával és befolyásával.
A hatalom egyértelműen a gárda kezébe került, amely decentralizált módon a háborút irányítja két olyan keményvonalas politikussal egyeztetve, akik mindketten valamikor a gárda tisztjeként szolgáltak. Az egyik Ali Laridzsani, a nemzetbiztonsági tanács titkára, a másik Mohamed Bagher Galibaf parlamenti elnök.
Háború nélkül a 86 éves néhai Khamenei utódlásának kérdése alighanem komoly kihívás elé állított volna a rezsimet, Modzstaba a legtöbb elemző szerint szóba sem került volna. Labdába rúghattak volna a mérsékeltek, illetve a rezsim leváltását követelő tömegek is. De az iráni vezetés érintetlen, nem fenyegeti az összeomlás és ellenőrzése alatt tartja a közvéleményt – erre a következtetésre jutott már a háború másfél hete alapján készült jelentésekből az amerikai hírszerzés. Paradox helyzet, hogy a rezsimnek – a túlélése esetén – a háború után még nehezebb dolga lesz, de Trump egyelőre képtelen visszavonulót fújni.
https://hvg.hu/360/20260313_hvg-iran-usa-ukrajna-oroszorszag-haboru-trump-putyin-zelenszkij
Nyitókép: Egy nő Irán új legfelsőbb vezetőjének, Modzstaba Khamenei ajatollahnak a képét tartja a kezében egy teheráni tüntetésen. Fotó: Arezoo / Middle East Images / Middle East Images via AFP
A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, ami nem jöhetett volna létre előfizetőink, támogatóink nélkül. Ha tetszett az írásunk, oszd meg, hogy a világosság mindenkihez eljusson.
