Kilencéves mélypontjára, 1,4 százalékosra esett az infláció, pedig a vezetékes gáz ára 10,8 százalékkal nőtt – írhattuk a hírt egy hete. Tavaly nyáron az egyik kedvenc cikkem (mármint aminek a megírását igazán élveztem) arról szólt, hogy azért lehet a 2026-os inflációkövető adóemelés a vártnál nagyobb, mert 2025 májusában sok reggel hűvös volt, a vezetékes gáz ára pedig több, mint 23 százalékkal nőtt. Az ilyen hírekhez viszont mindig hozzá kell tenni: az egész úgy a leggyönyörűbb, hogy a gáz és az áram ára egy kanyi fillérrel nem változik a valóságban, épp csak a statisztikában jön ki így.
Most, hogy a benzinre újra árstopot hirdettek – ezúttal épp védett árnak elkeresztelve a maximális értéket –, az élelmiszerekre pedig érvényben van az árrésstop, újra előjön a téma: mennyivel lenne nagyobb az infláció, ha ezekbe az állam nem nyúlt volna bele?
A rezsi kapcsán viszont még bonyolultabb az egész kérdéskör, mert ott nem (csak) az árazást piszkálták meg, hanem a számítási módszert is. Így viszont ki lehet számolni, mennyire lett volna más a végeredmény, ha a módszertan nem ilyen.
Az egész ugye ott kezdődött, hogy 2022-ben a rezsicsökkentést elengedték, de csak részben, a statisztikusoknak pedig valamit ki kellett találniuk gyorsan, hogy ezt miként kezeljék a számaikban. A kormány meghatározott egy fogyasztási korlátot (áramnál 2523 MW/év, vezetékes gáznál 1729 köbméter/év), és aki az alatt maradt, a régi árat fizetheti, aki kicsúszik fölé, az a határ fölötti részért az áramért nagyjából kétszeres, a gázért hétszeres árat fizet. A KSH pedig úgy döntött: minden hónapban kiszámolják, hogy a határérték fölötti, illetve az az alatti energiahordozóból mennyi fogyott, és az alapján súlyoznak újra és újra.
Hogy ez jó-e vagy sem, arról rengeteg vita folyt annak idején: jogos érv mellette, hogy azt kell valahogy megmutatni az inflációban, mennyivel fizetnek többet vagy kevesebbet az emberek, de ugyanilyen jogos érv ellene, hogy ha valaki egyet fizet-kettőt kap akcióban vásárol kakaós csigát, attól az inflációban nem számolnak külön akciós és nem akciós csigával. Az áremelkedés mutatójának összes többi összetevőjét úgy nézik, hogy csak az ár számít, a mennyiség nem. Ezt a vitát nem célom itt eldönteni, de az egészen biztos: furcsa az infláció összetevői között két olyan tétel nagy mozgása, amelyek fix árúak.
