A polgármesterek élete bizony nem csak játék és mese! Pityeg a telefon kedd este fél kilenckor. Pár száz méterre a családi házunktól lakó érdi polgár kérdezi Messengeren, áll-e úgy anyagilag a városháza, hogy idén le tudja aszfaltozni az utcájukat. Közben a legnagyobb, 38 ezres tagságú Facebook-csoportban szólítanak meg, hogy miért nem visszük el a szemetet az egyik lakatlan telekről. Pár perccel később valaki ugyanott jelzi: már megint betolakodtak a vaddisznók az erdő alatti utcákba. Mindeközben folyamatosan érkeznek képek a tél okozta kátyúkról is.
Csak néhány kiragadott példa a 48 óra leforgása alatt érkezett több tucat üzenet, e-mail, telefonhívás, komment közül. És akkor még nem is említettem azokat az eseteket, amikor az utcán, a boltban, a piacon, a vendéglőben vagy a konditeremben állítanak meg. Persze nemcsak panaszt akarnak tenni, olykor befigyel egy közös szelfi, egy kézfogás is.
Ha van pozitív szerepe a közösségi médiának a post-truth, a véleménybuborékok korában, akkor a fentebb leírt jelenségeket én ide sorolom. Az önkormányzatok választott politikusainak folyamatos, élő kapcsolata van a település lakóival, és ez kikényszeríti az átláthatóságot, garantálja az elszámoltathatóságot, mi több, jobbá, hatékonyabbá teszi a napi működést. Ezt az utóbbit mi különösen komolyan vesszük Érden. Bár némileg eltér a hivatalok szigorúan szabályozott eljárásrendjétől, a januári hóhelyzet idején arra kértem a munkatársaimat: figyeljék, gyűjtsék a közösségi média posztjait, kommentjeit, hogy fel tudjuk mérni, melyik mellékutca hókotrását, síkosságmentesítését vegyük előre, hol a legnagyobb a gond. Ugyanazt tettük, amikor tömegesen bejártak a vaddisznók a Fenyves–Parkváros nevű városrész egyes utcáiba vagy amikor megrendeltük a szúnyoggyérítést – a problématérképek elkészítésekor figyelembe vettük a polgárok jelzéseit.
https://hvg.hu/360/20250919_Erd-jegcsarnok-Karpati-Farkasok-Csozik-Laszlo
Hat és fél évnyi tapasztalattal a hátunk mögött – amikor megválasztottak, pár ezer követője volt az oldalamnak, a napokban léptük át a 30 ezret – határozottan állítom, a közösségi média és az influenszerpolitizálás a települések, az önkormányzatok szintjén nem erodálta a demokráciát, hanem kifejezetten erősítette azt. Mi több, segítette a vitakultúra fejlődését és rákényszerítette a helyi közélet szereplőit, hogy érveljenek a döntéseik mellett, világítsák meg, mi rejlik egy-egy intézkedés mögött. A szó legjobb értelmében edukáljanak, hiszen nem várható el a polgároktól, hogy a munkájuk, a magánéletük bokros teendői mellett elmélyüljenek a hazai közigazgatás különféle szintjeinek jogköreiben, az egyes döntésekhez vezető szakmai előkészítő munka rejtelmeiben. Magyarán az sokakat foglalkoztat, hogy például a Szent István vagy az Ercsi út egy-egy meghatározó pontján mikor épül ki a zebra, de azt honnan tudnák, hogy a jogszabályok mit írnak elő az útszakasz beláthatóságára, a közvilágításra, a járdakapcsolatra vonatkozóan? Ahogy arról is keveset tudnak, hogy maga az építkezés alig pár napos folyamat, míg az előkészítő folyamat a szükséges, de mégis túlzottan bürokratikus eljárások (terveztetés, engedélyeztetés, stb.) miatt egy-másfél évig is eltarthat.
Persze nincs abban semmi különös, hogy egy polgármester munkáját a falu, a város lakói sokkal nagyobb figyelemmel követik, mint a mesterségesen kialakított választókerületekből az Országgyűlésbe került képviselők tevékenységét. Különösen igaz ez azóta, hogy a parlament létszámának csökkentésére hivatkozva bejárhatatlanul nagy területű vagy lélekszámú választókerületeket alakítottak ki. Megjegyzem, a kormánypárt meggyengülésében ez legalább olyan nagy szerepet játszott, mint az évek óta tartó gazdasági stagnálás és a magas infláció kiváltotta életszínvonal-csökkenés. Ma már ugyanis az országgyűlési képviselők inkább a kormány érdekeit képviselik helyben, mint a választókerület lakóinak az érdeké.
