Kevés áldásos hatása volt a történelmi Magyarország felszabdalását eredményező 1920-as trianoni szerződésnek, ám Hajdúszoboszló e tekintetben kivételnek számít. Az első világháborút lezáró paktum következtében Magyarország elvesztette erdélyi és felvidéki földgáz- és kőolajlelőhelyeit, ezért szükségessé vált új mezők keresése. Az egyik kiszemelt terület az Alföld volt, ám az elsőként kijelölt körzetben, a Hortobágyon nem találtak semmit, így a fúrásokat 1924-ben leállították.
Ezt követően irányult a figyelem az északi régióra, ahol Pávai Vajna Ferenc geológus Hajdúszoboszló Bánomkert nevű negyedében jelölte ki a mélyfúrás helyszínét. A munka 1924 végén kezdődött, és egy évvel később, 1925. október 26-án 73 Celsius-fokos, gázzal vegyített termálvíz tört fel 1100 méteres mélységből.
Gazdaságosan kitermelhető gázt és olajat nem találtak, ám a fúrást végzők egyből tudták, hogy kincset leltek. „Tudják, a bolondnak áll a szerencse meg a pénz. Ez utóbbi inkább a városnak jut majd” – mondta a fúrás sikerét ünneplő rendezvényen a ma a hajdúszoboszlói gyógyvíz „atyjaként” tisztelt geológus.
