Trump teljesen elszabadult, miközben Irán megtalálta a tökéletes elrettentő erőt

Filmbe illő az a kommandós akció, amelyben vasárnap sikerült kimenekíteni a két nappal korábban Irán felett lelőtt amerikai vadászgép legénységének másik tagját. A pilótát már a gép lezuhanása napján megtalálta a mentőcsapat, de a fegyverkezelő társa sérült bokával egy hasadékban bújt el az Iszfahántól délre lévő hegyekben. Bár nem minden részlet derült ki, az akcióban részt vett legalább száz, különlegesen kiképzett katona a megtalált pilótával együtt órákra ellenséges területen rekedt, mert az őket szállító két MC–130-as gép sárba ragadt, és nem tudott felszállni. Az elitegységet – óriási újabb kockázatot vállalva – végül három másik géppel sikerült kimenekíteni.

Donald Trump amerikai elnök győzelmet hirdetett, de a hét elején még nem volt világos, hogy e drámai epizód miként befolyásolja a hatodik hetébe lépett háború folytatását. Ami biztos, hogy Trump tovább fenyegetőzött a „poklok tüzével”, sőt káromkodástól sem mentes üzenetben iráni idő szerint szerda hajnalig adott újabb határidőt a Hormuzi-szoros megnyitására. Az elnök polgári és energetikai infrastruktúra elleni támadásokat helyezett kilátásba, ami háborús bűnnek számíthat. Sőt kedden ezt odáig fokozta, hogy egyenesen egy civilizáció eltörléséről kezdett üzengetni.

Donald Trump április 7-én

AFP/Anadolu/Celal Gunes

A légi háború folytatása aligha vezet bárhova, a létfontosságú tengeri kijárat iráni ellenőrzés alatt marad, az öbölbeli arab országok pedig egyre nagyobb károkat szenvednek el főként a szénhidrogéniparuk leállása miatt. Nem szűnt meg a veszély, hogy újabb amerikai vagy izraeli gép szenved találatot, és ha az irániak élve elfognának egy ellenséges katonát, azt alighanem propagandacélokkal mutogatnák, tovább növelve a nyomást Trumpra.

A potenciális partraszállási lehetőségekről a szakértői véleményeket összefoglaló Foreign Policy amerikai folyóirat arra a következtetésre jutott, hogy mind az öt felsorolt opció veszélyes, és egyik sem kecsegtet stratégiai hozadékkal. A Perzsa-öbölben nyugatról keletre haladva az első lehetséges ugródeszka az Ábádán–Horramsahr vonal. A kuvaiti és az iraki határhoz közeli két iráni várostól közvetlen út vezetne a stratégiailag fontos területek, így az olajtermelő régió felé. Katonai szempontból ez volna a leghatározottabb választás, de egyben a legveszélyesebb is. Az offenzíva feltételezné Kuvait és Irak területének használatát, ráadásul az amerikai felvonulás ellentámadásra kényszeríthetné az Irakban lévő Irán-barát síita milíciákat.

A nem messze lévő Kharg-sziget elfoglalását Trump már többször is lehetségesnek vélte. Az iráni olajexport 90 százalékát forgalmazó terminál tárgyalási alap lehetne a Hormuzi-szoros megnyitásáért, és elvben kiváltaná a mélyebb szárazföldi behatolást. De Irán valószínűleg nem tekintené a szigetet cserealapnak, és megtorlásul még keményebben támadna öbölbeli olajlétesítményeket, ami csak fokozná a pánikot az olajpiacokon.

A harmadik lehetőség a Hormuzi-szoros előtt lévő stratégiai szigetek – köztük az Abu Musza, illetve a Kisebb és Nagyobb Tunb – megszállása. Bár a megszerzésük kisebb kockázattal járna, és jelképes győzelem lenne, a gazdasági vagy geopolitikai súlyuk is korlátozott. A negyedik opció a Hormuzi-szoros, azon belül a Kesm-sziget és Bandar Abbász kikötő elfoglalása. Ám ez bonyolult tengeri és szárazföldi hadművelet lenne, és minden bizonnyal a legerősebb iráni ellenállást váltaná ki.

Iráni hadgyakorlat a Perzsa-öbölben fekvő Abu Musza-szigeten 2023-ban

MTI/MTVA

Az ötödik opció Irán keleti partvidéke, a Csábahár–Konark folyosó. A két kikötő már a Hormuzi-szoroson túl, az Ománi-öbölben van, és bár földrajzilag kedvezőbb a támadóknak és az iráni ellenállás is feltehetően gyengébb lenne, távol van a gazdasági és katonai súlypontoktól. De ez a belépési pont Beludzsisztán tartományban található, és Washingtonban esetleg számolhatnak beludzs felkeléssel. Ami átellenben az ország másik végén élő kurdokat is lázadásra ösztönözheti. De az iráni rezsim etnikai alapon történő leigázása kétélű fegyver. A perzsa többség nem nézné jó szemmel az ország szétesését.

Washingtonban az iráni szárazföldi inváziót évtizedeken át az eszkaláció rendkívül szélsőséges határeseteként kezelték. A mérlegelése jól tükrözi azt a csapdahelyzetet, amelybe a Trump-kormányzat belesétált. Afganisztánban 110 ezren, Irakban 160 ezren tetőzött az amerikai katonák létszáma, de egyik háború sem volt fáklyásmenet az USA számára. Ha Trump nem tudja magát kirángatni az iráni eszkaláció örvényéből, akkor beleragadhat egy olyan háborúba, amely még az afganisztáni vagy az iraki kalandon is bőven túltenne.

Ha nem indít expedíciós hadjáratot, akár esély nyílhatna átfogó rendezés felé. Pakisztán hétfőn részletes béketervet küldött az USA-nak és Iránnak, és ennek érdekében Aszim Munir, a pakisztáni hadsereg főparancsnoka konzultációkat folytatott J. D. Vance amerikai alelnökkel, Steve Witkoff elnöki tanácsadóval, illetve Abbász Aragcsi iráni külügyminiszterrel. Az elképzelés két részből áll: azonnali tűzszünetből, amelyet 15–20 napon belül követne egy megállapodás, ennek a részletei egyelőre nem ismertek. Irán elutasította a tűzszünetet és átfogó rendezést sürgetett többek között a térségbeli konfliktusok lezárásáról, a Hormuzi-szoroson való biztonságos áthaladásról, a szankciók feloldásáról és az újjáépítésről.

A Hormuzi-szoros 2025-ben

MTI/EPA/Ali Haider

A Reuters hírügynökség által megszerzett amerikai titkosszolgálati jelentések szerint Irán hosszú távon nem kívánja feladni a tengeri kijárat feletti ellenőrzést. Egy elemző szerint Teherán megtalálta a tökéletes elrettentő erőt. És ez – fogalmazott – már nem a nukleáris tömegpusztító fegyver, azaz nem a „tömeges destrukció”, hanem a „tömeges diszrupció”, utalva a szoros blokádjára és annak a világgazdaságra gyakorolt káros és tartós hatására.

Arra, hogy Irán mit akar a háború befejezéséért cserébe, támpontot adhat Mohamed Dzsavad Zarif volt iráni külügyminiszternek a Foreign Affairs amerikai folyóiratban múlt pénteken megjelent írása, amely gyakorlatilag békekezdeményezésnek tekinthető. Az ajánlat dióhéjban a következő: Irán jelentősen korlátozza nukleáris programját, lemond a 60 százalékos tisztaságú uránkészletéről egy multilaterális konzorcium javára, a dúsítást 3,67 százalékig folytatja, és ratifikálja a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) kiegészítő protokollját, ami lehetővé teszi minden atomlétesítmény folyamatos ellenőrzését. És egyúttal megnyitja a Hormuzi-szorost.

Az USA cserébe vállalja, hogy megnemtámadási szerződést köt Iránnal, és felold ellene minden szankciót. Arra is lehetőség nyílik, hogy amerikai vállalatok jelenjenek meg az iráni energetikai iparban. Ugyanakkor Washingtonnak finanszíroznia kell a háború utáni újjáépítést és kártérítést fizetni a polgári veszteségekért.

Karaj városában az amerikai–izraeli katonai műveletek során megsemmisült híd

AFP / NurPhoto / Morteza Nikoubazl

Zarif – aki a mérsékelt Hasszán Rohani elnök alatt a 2015-ös atomalkuhoz vezető tárgyalásokat vezette – tesz ugyan utalást egy átfogó biztonsági rendszer megteremtéséről az öbölbeli arab országok részvételével, de kevésbé foglalkozik a háborút ugyancsak megszenvedő olajtermelő arab monarchiák biztonsági igényeivel. Ugyancsak szót ejt a regionális integrációról, de nem tesz említést Izraelről, netán a zsidó állam elismeréséről. Nem szerepel benne az iráni rakétaprogram és a drónarmada korlátozása, márpedig enélkül sem a hat öbölbeli arab monarchia, sem Izrael nem érezheti magát biztonságban. Ahogy egy szó sem esik az ellenállás tengelyéről, a környező országokban lévő nem állami szereplők katonai támogatásáról.

A kezdeményezés nem a végső győzelmében bízó ország javaslatának tűnik, ami szakértők szerint akár utalhat a belső iráni helyzetre is. Izraeli szakértők állítják, az iráni rezsim közel áll a törésponthoz. Bár a Zarif-javaslat ebben a formában több szempontból is nehezen lenne elfogadható az USA számára, a cikk megjelenése talán azt is üzenheti, hogy most még meg lehetne állapodni az iráni rendszer mérsékeltebb szárnyával. De az eszkalációval a magát nyeregben érző keményvonalas kurzus egyre inkább átveszi Irán irányítását, és csak szigorúbb feltételeket támasztana az alku érdekében. 

Nyitókép: Egy nő Irán nemzeti zászlajával ”A Hormuzi-szoros továbbra is zárva van”-feliratú óriásplakát előtt a teheráni Enqelab téren, 2026. április 5-én. Fotó: AFP