A Tisza lett a Fidesz, a Fidesz meg az MSZ(M)P

Mintha most a Tisza gyűlésein lenne az egykor viktorozó lelkes tömeg, amely nem akar megelégedni mocskos alkukkal kibulizott olcsó orosz gázzal, a versenyképesség és a szuverenitás elvesztése árán fenntartott viszonylagos biztonsággal.

Lezárult a kampány, most már rajtunk a sor, hogy eldöntsük, kivel folytatajuk. Szimbolikus volt a két nagy párt kampányzárójának a helyszínválasztása is. A Tisza ment Debrecenbe, a Fideszes fővárosba kampányt zárni. Hatalmas tömeget vonzott abban a városban, ahová a Fidesz nem 16 éve, hanem 26 éve önti a pénzt, és próbálja a konzervatív, nyakas kálvinista Rómát a liberális és kozmopolita Budapest ellenpontjaként megképezni. Most ez is összedőlt, ahogy korábban a romlatlan és ősmagyar Erdélybe is behatolt a trónkövetelő.

 

A Fidesz eddig úgy félt Budapesttől, mint ördög a tömjénfüsttől, a Békemeneteknek is csak a helyszíne volt a  főváros, közönsége inkább az idebuszoztatott vidékiek. Szimbolikus volt, hogy a Szenháromség tér választásval most, az összeomlás szélén, visszatért egykori közönségéhez, a budai polgársághoz, amely sokáig megdönthetetlen támasza volt. És több annál, maga volt az ígéret: a polgári Magyarország. Olyan országot ígértek az ezredfordulón, amely önálló, szabad, a világban eligazodó, szigorú belső erkölcsi mércével rendelkező, művelt, biztos egzisztenciával rendelkező emberekből áll. Azaz polgárokból.

Emlékszem az ezredforduló fideszes gyűléseire –kormányon és ellenzékben –, amelyek tényleg megtöltötték a Kossuth teret, ahol egyre több elkötelezett kulturális szereplő lépett fel, és Orbán Viktor beszéde katartikus élményt váltott ki a lelkes, csillogó szemű közönségből, amelyben sok fiatal is volt. Elhitték, hogy van más út is, mint az utódpártnak  az új Moszkvának való megfelelési  kényszere és a Nyugatot kérdés nélkül másoló, a saját nemzetüket lenéző liberálisok mutyiszagú násza. Hogy van magyar út, van felemelkedés, nemzeti nagyság és nemzeti büszkeség. Most ez a párt alig tudta megtölteni a Szentháromság teret, s az ott szorongók egy része is katasztrófaturista volt, vagy újságíró. (Legalább annyi volt az egy főre eső mikrofon, mint a magyar zászló).

A maradék buda(pest)i Fidesz-szavazó nem várt és nem is kapott ezúttal világmagyarázatot, nem kapott reményt egy jobb, igazságosabb országra, fejlődésre, gazdagodásra és épülésre.Csak azt ígérte Orbán, hogy nem jön el az Armageddon, ha ők maradnak. És legalább nem lesz rosszabb. Ennek megfelelő volt a hangulat is. Nem a maroknyi ellentüntető rontotta el, nem jött igazán őszintén a Viktor! Viktor!

Orbán az 1,7 milliós Budapesten körülbelül akkor a tömeget tudott megmozgatni, mint Magyar Péter pár napja a 34 ezer lakosú Vácon. Még kínosabb, ha a pénteki Rendszerbontó nagykoncerttel vetjük össze a kampányzárót, ami megtöltötte a Hősök terét és az Andrássy út egy részét. Demeter Szilárd álma megvalósult: társadalmasították a könnyűzenét. Igaz nem ők. És nem is milliárdokból. Fiatalok és középkorúak úgy buliztak, mint annak idején a berlini fal leomlásakor, a világsztárok koncertjén a felszabadult Európa. Mindebből a Fidesz csak a herét akarta látni.

Most mintha Tisza gyűlésein lenne az egykor viktorozó lelkes tömeg, amely nem akar megelégedni a mocskos alkukkal kibulizott olcsó orosz gázzal, valamint a versenyképesség és a szuverenitás elvesztése árán fenntartott viszonylagos biztonsággal. Ők akarnak polgárok lenni. Magyar Péternek elhiszik, hogy képes kiemelni az országot a közepes fejlettség csapdájából, jobb egészségügyet, oktatást, egy szóval esélyt akarnak. Hogy nem sikerül? Lehet. A rendszerváltáskor sem tudtuk, hogy nem a szabadság, a nyugati életszínvonal köszönt be a legtöbb csaaládnál, hanem zűrzavart, bizonytalanságot, kiszolgáltatottságot és szegénységet hoz. De ha újra kellene kezdeni, akkor is a változásra szavaznánk, mert nincs más opció.

A kampány végén érdemes számot vetni néhány félelemmel és téveszmével is. A fél ország azon szorongott, hogy önmerényletre, hamis zászlós támadásra hivatkozva rendkívüli állapotot vezet be a kormány és nem lesznek választások. Vagy valamilyen illegális módszerrel ellehetetlenítik Magyar Péter indulását, levadásszák jelöltjeit. Bár a Fidesz, pontosabban Orbán Viktor – hiszen ennek a kampánynak kétségkívül ő volt a kampányfőnöke – sok vörös vonalat átlépett, de vannak bizonyos határok, amit nem léphet át úgy, hogy a legitimitása össze ne omoljon Leépítette a fékek és ellensúlyok rendszerét, gátlástalanul átrajzolta  a választási körzeteket, be akarta dönteni a Tisza Pártot a titkosszolgálatok segítségével, úgy tűnik, egy robbantás ötletével is eljátszott, de végül nem tért a nyílt önkényuralom putyini útjára. Bár a tanácsadók ugrásra készen várták. Tehát a jelek szerint legyőzhető demokratikus módon, választásokon.

Azt mondják, hogy aki végig tud csinálni egy elnöki kampányt, annak nem lenne szabad az USA elnökének lenni, hiszen addigra túl sok alku, túl sok korrupció lesz mögötte. Magyar Péter esetében pedig úgy tűnik, hogy ha ezt a kampányt végig tudta csinálni, és mellesleg mozgalmat tudott építeni úgy, hogy közben a rendszerváltás óta a legnagyobb és legbrutálisabb támadásoknak volt kitéve saját kormányától, lehallgatásokkal, titkos felvételekkel, ezer csapdával, akkor kormányon is elboldogul.  

 

Hozzászólások