Tudatosítanunk kell a lelkes, rendszerváltó szavazóközönségben, hogy a Tisza felhatalmazása nem akkora, amekkorának látszik. A szavazók 47 százaléka nem a Tiszára szavazott. Arányos választási rendszerben, amely a legjobban kifejezi a választók akaratát, nagyjából 54 százaléknyi tiszás képviselő állna szemben 46 százaléknyi ellenzékivel. A Tisza a felhatalmazásának azt a hányadát, amely kétharmad fölé emelte, nem a szavazóitól, hanem a Fidesz gyalázatos választási törvényétől kapta.
És milyen jó, hogy megkapta! A csalárd kétharmaddal és még sok egyéb csalárdsággal lerombolt polgári demokráciát csak az ártatlanság nyugalmával és a demokrata önkorlátozásával felhasznált kétharmaddal lehet újjáépíteni. Tudunk példát rá, hogy ilyen önkorlátozásra egy kétharmados felhatalmazással rendelkező kormány, az 1994–1998-as ciklus MSZP–SZDSZ-kormánya legalább részben, felemás eredménnyel, de képes volt.
Fogalmunk sincs, hogy Magyar Pétertől, valamint a tiszás képviselőktől és káderektől mire számíthatunk.
Magyar Péter és munkatársainak képességeiről, teljesítőképességéről sok mindent elmond az a lenyűgöző politikai teljesítmény, amellyel két év alatt a semmiből egy új és diadalmas politikai világot teremtettek. De arról nem mond semmi, hogy mit várhatunk tőlük a kétharmad demokratikus felhasználása tekintetében.
Fiatalok a Tisza Párt eredményváróján a Batthyány téren a választások estéjén
HVG / Reviczky Zsolt
Magyar Péter 2006-tól ott volt Gulyás Gergely, Schmidt Mária, Morvai Krisztina oldalán az egyatáborban, az egyazászló alatt. A 2010-es „fülkeforradalom” után is ott vállalt munkát és közösséget, majdnem másfél évtizeden át, ebben a táborban. A szavazatával jóváhagyta, támogatta legalább 2022-ig azt, amit ebben a táborban a hazájával műveltek.
Még véreskezű kommunistákból, különböző diktatúrák kádereiből is lettek hívei és építői demokratikus rendszereknek. Magyar Péterből hogyne lehetne, ha már Horn Gyulából is lehetett. Ezt lehet remélni, ebben lehet bízni, de biztosak nem lehetünk benne. Az óvatos, sokat tapasztalt demokrata nem lelkesedik, hanem szúrós szemmel figyel.
Ameddig Magyar Péter a győzelmi szónoklatában elment, addig el is kell. A leváltandó rendszer tartóoszlopait valóban ki kell dönteni. Helyes felszólítani őket az önkéntes kidőlésre. Mi több, az Alkotmánybíróság elnöke helyett az egész Alkotmánybíróságot föl kellett volna szólítani arra, hogy testületileg mondjanak le, hiszen, amit védtek, az nem egy demokratikus köztársaság alkotmánya, hanem annak tagadása.
