A magyarok nagyjából fele fogadja el hitelesnek, amit a legmegbízhatóbb hírforrások közölnek; a Reuters Intézet évente elvégzett kutatásában a HVG mellett rendre az RTL végez az élen. A nagy kép már messze nem ennyire megnyugtató: a magyar sajtó híreit általánosságban megbízhatónak tartók aránya tavaly már 22 százalékra csökkent. A hazai érték – a göröggel holtversenyben – a vizsgált négy tucat ország legalacsonyabbika. Hogy ez mit is jelent világviszonylatban, azt jól illusztrálja a március végén Szöulban, újságíróknak tartott nemzetközi konferencián történt eset. A Koreai Újságírók Szövetsége által a demokrácia, az újságírás és a mesterséges intelligencia (AI) kapcsolódási pontjai köré szervezett eseményen a német delegált hosszan értekezett arról, hogy Németországban az utóbbi időkben mennyire kevéssé bíznak az emberek a médiában. Akkor állt el a szava, amikor szembesítettük vele, hogy a Reuters Intézet felmérése szerint 45 pontos (és éppen emelkedő) németországi bizalmi indexnek, amit ő már borzasztóan rossznak tart, a magyar érték még a fele sincs (és csökkenőben van).
Ez a helyzet a felelős újságírót még akkor sem tölti el nyugalommal, ha pontosan tisztában van saját (orgánuma) szakmaiságával. Hiszen az olvasók egy részének szemében ugyanabba a „média” kategóriába tartoznak azok a felületek is, amelyek munkatársai először a cikk tanulságát kapják meg, hogy aztán a parancshoz igazodva eléírják a „narratívának” megfelelő történetet. Ez utóbbi helyeken születnek azok az AI-generált tartalmak is, amelyek miatt sem a szakma, sem az olvasóközönség fülében nem cseng túl jól, ha egy lapon van említve az újságírás és a mesterséges intelligencia.
„A sajtószabadság globális eróziójával küzdő szakmának a legkisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy azzal foglalkozzon, mennyire kreatív szöveget ír a gép” – mondta a konferencián Daniel Bastard, a párizsi székhelyű Courrier International hetilap Ázsiáért felelős vezetője. Szerinte a világszerte erősödő kormányzati nyomás alatt dolgozó újságírószakmának úgy kell gondolkodnia a felelős AI-használatról, hogy közben még a gyengülő szabadság és hitelesség problémájával sem küzdött meg – ahogy ezt a már említett bizalmi indexek is jelzik.
Ha egy anyag elkészítéséhez AI-t használt a szerkesztőség, azt kötelező legyen jelezni – ebben nagy egyetértés mutatkozott az előadásokban és a konferencia kávészüneteiben folytatott beszélgetések során is. A Koreai Újságírók Szövetsége által meghívott negyven ország zsurnalisztái között van, aki törvényekben, más az önszabályozásban látja a megoldást. Arról senki nem tudott beszámolni, hogy országában szemmel látható kormányzati törekvés vagy aktív társadalmi párbeszéd lenne a transzparencia növelésére. A konferencia résztvevői között vannak, akik szerint a hatékony propaganda olcsó és gyors eszközeit kereső kormányoknak nem érdekük az AI-jelzések kötelezővé tétele. Mások azt is hozzátették: gyakran a szerkesztőségeknek sem. Ugyanis sok lapnál attól tartanak, hiába igyekeznek felelősen használni a viszonylag új technológiát, ha az olvasóval közlik, hogy a tartalom előállításában mesterséges intelligencia is részt vett, az inkább gyengíti, mintsem erősíti egy cikk hitelességét.
