Bolondmatt – Polgár Judit, minden idők legjobb női sakkozója villámgyorsan visszautasította Magyar Péter elkapkodott és nem egyeztetett javaslatát, hogy legyen köztársasági elnök a gyakorlatilag lemondatott Fidesz-báb Sulyok Tamás után.
Bukórepülés – Folytatódott a leváltási-távozási-igazságszolgáltatási hullám az állami szférában. A Fidesz-rendszerben kinevezett vezetők közül most lemondott a legfőbb ügyész, kirúgtak három múzeumigazgatót, nyugdíjba ment a Klebelsberg Központ volt elnöke, Hajnal Gabriella. Nyomoznak három oktatási adminisztrációs rendszer, a Neptun, a KRÉTA és a Poszeidon ügyében. Az NKA-botránnyal összefüggésben őrizetbe vették Hankó Balázs exminiszter kabinetfőnökét, valamint a Fidesz-frakció egyik munkatársát. A Fidesz elnöksége értesülések szerint attól tart, hogy tagjai kétharmadát elvihetik vezetőszáron.
Kötvénydzsungel – Négy feljelentést tett a kormányzat, amiért az állami az Eximbank 126 milliárd forintnyi kötvényt vett a Duna Aszfalttól, a Fidesz-rendszer egyik oligarchája, Szíjj László cégétől, vagyis ennyi hitelt adott neki arra a kockázatos tervre, hogy Zambia és Kongó között gyorsforgalmi út, híd és határátkelő épüljön.
Vezetőképesség – A jubileumi, 40. Magyar Nagydíjon a legnagyobb figyelem a 19 éves olasz titán, a pontversenyt toronymagasan vezető Kimi Antonelli szereplését kísérte.
Legutóbbi bejelentkezésemkor azt hiszem még az esőre panaszkodtam (vagy nem panaszkodtam, mert végül is jó dolog az), azóta véget ért az esős időszak, és beütött a japán nyár itt Oszakában. Döglesztő meleg van, 37-38 fok állandóan, éjjel sem sokkal kevesebb, plusz 80-90 százalék pára, 24 fok körüli harmatpont. Szakértő ismerőseim szerint ez az utóbbi okozza főként azt a mállasztó, romboló hőérzetet, amitől mindenki oly’ gyönyörűen tud szenvedni errefelé.
Én valahol szeretem ezt, megszerettem, kénytelen voltam így tenni, de nem is ment olyan nagyon nehezen, mint amitől tartani lehetett. Tavaly nyáron is belekóstoltam már, idén régi ismerősként üdvözlöm a roppant hőséget. A lényeg, hogy rá kell készülni, alkalmazkodni kell hozzá, tanulni a helyiektől. Például, hogy egyáltalán nem szégyen az a napernyő, vagy a nyakba akasztott jegestömlő, a hűsítő mentolos testspray, a kézben tartott akkus ventilátor, a magunkkal cipelt hűsítő tapasz, a verejtékálló póló. Meg, hogy néha nem a kevesebb, hanem a több ruha a jó irány. Alkarra húzható napvédő kézelő, uv-álló arcmaszk, könnyű, bő ruhák, légkondícionált kabát. Oké, ezt például még nem szereztem be, de hát nekem – fene a szerencsémet – nem is kell egész nap az utcán melóznom, mint a postásoknak, parkolóőröknek, zsaruknak, házfelújítóknak. Ők bizony alighanem életveszélyben volnának a ventilátoros dzsekik nélkül. Megy az ember a boltba, és a bevásárlóközpont parkolójában egy Michelin-figura méretűre puffasztott nyugdíjas szenszei irányítja a kocsik ki-beállását. Valahol mulatságos, valahol nyomasztó, de lényege szerint végül is természetes. Ha ilyen a természet, akkor ez a természetes.