#fine dining

Csillag a gleccserek alatt: egy magyar séf Grindelwaldban

Pisztráng saját tóból, helyi liszt, hús és kaviár: Grindelwaldban a tányérra kerülő alapanyagok közül a termelők sem adnak ki akármit akárkinek, előbb a saját szemükkel nézik meg az éttermet. A Hotel Belvedere, az 1910 Gourmet by Hausers otthona négy generáció óta a Hauser család tulajdonában áll, a konyhát pedig Rózsa Dávid séf irányítja.




Miért lesz egyre drágább egy szelet krémes úgy, hogy egyre kevesebb helyen kapni jót belőle? – a vasárnapi sütizés nyomában II. rész

Miért van az, hogy miközben Budapesten sorra nyílnak a francia technikákat idéző cukrászműhelyek, egy átlagos vidéki cukrászdában még mindig margarinnal és kakaóbevonóval találkozni a süteményekben? Hogyan esett szét a vasárnapi süteményezés rítusa, amely fél évszázadon át szinte változatlan intézményként kísérte a családi ebédeket? A magyar cukrászat történetéről mesélünk a szocializmustól napjainkig.


Kell egy sztori, hogy összeálljon az emberek fejében: Mizsei Jani csak egy van a városban

Jó lenne, ha eljutnánk oda, hogy ha valaki egy fine dining étteremben eszik, ne savazni kezdjék, hogy milyen kicsik az adagok – mondja Mizsei János, aki szerint az lenne az igazán szép világ, ha az emberek kultúrájának ugyanúgy része lenne az étkezés, mint mondjuk a színház. A séf, aki 13 éve áll a MÁK élén, most az étterem megújulásának élére állt, ahol ő került a főszerepbe. És a játékai meg a fermentált italok, amik néha felrobbannak.



Nem szentségtörés az ázsiai fúziós, misóval készült Eszterházy-torta, hanem játék

Új könyvében kakaóbabos linzert, kamillás mézes krémest, malátával megbolondított puncskockát és luxuskivitelű téli fagyit is ajánl Ötvös Zsuzsanna. A Laurel étterem cukrászséfjével arról is beszélgettünk, milyen ízemlékeket őriz gyerekkorából, a disznóvágásokról, milyen tapasztalat volt öt hétig stázsolni egy dupla Michelin-csillagos berlini desszertétteremben, vagy hogy miért tanult meg rétest húzni a YouTube-ról.




„A szakácsoknak, séfeknek kutya kötelességük lenne kimenni dolgozni a földekre”

Tischler Petra a Michelin-csillagos éttermi konyhát hátrahagyva privát séfként ma már a saját útját járja. Hazaköltözött Szekszárdra, ahol veteményese és gyümölcsöse van, és keményen kritizálja azokat a szakmabelieket, akiknek fogalmuk sincs arról, mi történik a természetben. „Kitalálják, hogy nekik csak olyan cukkini kell, ami 16 és 18 centi között van, mert abból tudnak szép kockákat kivágni, de az élet nem egy laboratórium” – mondja. Interjúnkban többek között celebséfekről is beszélgettünk, és arról, hogy miért nem főz paprikás krumplit.



"Épp akkora feladat kitalálni, milyen lesz a jövő rostélyosa, mint kreálni egy parfümöt" – interjú Christian Le Squer sztárséffel

A három Michelin-csillagos éttermek világát egészen máshová tennénk a polcon, mint a saját konyhánk világát. Christian Le Squer, a párizsi Le Cinq séfje azonban visszaránt minket a földre: a budapesti Costes Downtownban, Molnár Márk séffel közös vacsorája előtt arról beszélgettünk, miért nem tudja kivonni magát a magas gasztronómiai kultúra sem a világban zajló folyamatok alól, hogyan hat a klímaváltozás a fine-diningra, és hogy kimehet-e a divatból a francia konyha.





Fenntarthatóbb lehet-e a fine dining? Ki diktálja a trendet az államilag támogatott dán Noma után?

Átalakul, vagy ha úgy tetszik bezár a világ legjobb éttermeinek egyike, az egyszerűséget és frissességet középpontba helyező északi konyhát világtrenddé formáló Noma. A fejlemény felizzította a fine dining fenntarthatóságával kapcsolatos vitákat, akár a gazdasági, akár az emberi vonalat nézzük, de felmerül az is: melyik irányzat lehet a mérvadó a csúcsgasztronómiában a skandináv módi után, amely a korábbi molekuláris irányból a természetközeliség felé irányította a trendet.




Hasbeszélő: Fine dining-szentély ízrobbanással

Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen a Belvárosban, a Rumourban vacsoráztunk.