Van, hogy havi szinten százmilliós értékű étel megy a kukába a kórházakban

A közétkeztetés az ország lakosságának tizedét érinti, így a túl kis adagok vagy a rossz minőség problémája nemzetgazdasági kérdéssé válik. A minőség ugyanakkor nemzetegészségügyi ügy is – vallja Czirbesz Gergely, az egyik legnagyobb szolgáltató, a Gasztvitál stratégiai vezetője. A szakember szerint hosszú lemaradást kell behoznia az ágazatnak, amit a költségek visszafogása nem segít. Hogyan lehetne jobb a kórházi étkezés, és valóban siker-e a szabadszedéses menza az iskolákban?

A közétkeztetés egy olyan szolgáltatás, amiről akkor beszélünk, ha valami baj van: kisebbek lettek az adagok, hiányzott a hús a tányérról, romlott volt a gyümölcsleves. Ha a Gasztvitál nevére keresek a sajtóban, egy tavalyi hír az, hogy Miskolcon egy decire csökkentették a leves mennyiségét.

Messziről kell indulnunk a közétkeztetés renoméjának a helyreállításában. És százszázalékos elégedettséget valószínűleg soha az életben nem fogunk elérni. De a cégeknek azzal is szembesülniük kell, hogy hiába elégedett a fogyasztók 90 százaléka, az elégedetlenek aránya még mindig rengeteg embert jelent, és ha kimegy ötszáz ember a polgármesteri hivatal elé, hogy kutyaütő a menza, az látványos. A legnagyobb szolgáltatók folyamatosan mérik az elégedettséget, emellett például a mi konyháinkra bemehetnek a szülők, megkóstolhatják az ételeket, és ha ötös skálán négyesnél rosszabb osztályzatot adnak, arra kérjük őket, hogy mondják el, mi volt a gond. Havonta tartunk az önkormányzatokkal az étlapot átbeszélő értekezletet is, őket is megkérdezzük, mik az igényeik. Nyilván a változtatásokat a jogszabályi keretek között tudjuk megtenni.

Tudom, hogy piskótakockával, paradicsomlevessel, gulyással, bolognaival meg rántott hússal meg tudnánk oldani a magyar közétkeztetést, csak hát nem ezt mondják a szabályok, és nem is ez a cél.

De az hogy fér ebbe bele, hogy Miskolcon egyszer csak fele akkora lett a levesadag?

A közétkeztetést szabályozó rendelet alulról és felülről is korlátos a mennyiség tekintetében. Mi soha nem adtunk kevesebbet, mint a minimum, sőt, arra törekszünk, hogy ne menjünk a középérték alá, de az előfordult, hogy a minimumot kellet adnunk. Ha mondjuk három éven keresztül nincsen áremelés, akkor nehéz egyszerre fenntartani a szolgáltatás minőségét és a mennyiséget is. Ha az a filozófiánk, hogy tartsuk fenn a szolgáltatás minőségét, ne legyen rosszabb minőségű a hús, a tejtermék, ne használjunk helyettesítő termékeket, porokat, akkor óhatatlanul az a megoldás, hogy adjunk kevesebbet. Nekünk is ugyanannyiba kerül a tej meg a liszt meg az olaj, mint a boltban.

Nagy mennyiségben nincs kedvezmény?

A Covid óta nem igazán, ráadásul a mi beszerzési áraink az eleve magas élelmiszer-infláció fölött növekedtek, mert az árstopok és egyéb kedvezmények ránk nem vonatkoztak. Kimaradtunk az üzemanyag-kedvezményekből, az energetikai támogatásokból is.

Arra is van példa, hogy az önkormányzatok visszaveszik a szolgáltatást, mondván így jelentős összeget tudnak megspórolni. A Gasztvitál esetében erről az újbudai önkormányzat esetében lehetett hallani.

Különbséget kell tenni a különböző szolgáltatások között: ha azt mondják, hogy főzzük meg, vigyük ki és tegyük le az iskola küszöbén, annak értelemszerűen nem ugyanannyi a költsége, mint annak, hogy megfőzzük, kivisszük, felszolgáljuk a gyerekeknek vagy fenntartunk nekik egy salátabárt, van ásványvíz is, mellesleg felújítjuk a konyhát, ami utána az önkormányzaté marad. Az mindig az önkormányzat döntése, hogy melyiket választja.

Hozzászólások