Sok országhoz hasonlóan idehaza is egyre később költöznek el a fiatalok a szülői házból. Az 1960-as évek első felében született férfiak közül 18 éves koráig minden tizedik lelécelt otthonról. A másfél évtizeddel utánuk következő, 1975–1979-es évjáratú tinédzserek kevésbé siették el az elszakadást: „véglegesen” már csak a 4 százalékuk hagyta el a felnőttkor legelején az atyai házat. A két korosztály életútja közötti különbség pár évvel később is jelentősnek mutatkozott. A ma 46–50 esztendősök hatvan százaléka 25 éves korában már nem a szüleivel lakott, ezzel szemben a jelenlegi 31–35 évesek kétharmada a 25. születésnapján még a „mamahotel” vendége volt – derül ki Murinkó Lívia nemrég megjelent, Első elköltözés a szülői házból című tanulmányából. A KSH Népességtudományi Intézete által közzétett írás szerint a nők hagyományosan korábban költöznek el hazulról, mint a férfiak. Ennek megfelelően az 1960–1964 között született leánygyermekek 77-78 százaléka 25 éves korában már nem otthon élt. Az 1975–1979-es évjáratú lányoknak viszont csak az 52-53 százaléka keresett 25 éves koráig új fészket magának. A több okból archaikusabbnak vélt erdélyi magyar társadalomban a szülők és felnőtt gyerekeik elszakadása elég nagy hasonlóságot mutat a fenti tendenciákkal – derül ki a legnagyobb határon túli magyar kisebbség demográfiai mutatóit is elemző tanulmányból. A kutatás szerint a most 46–50 éves erdélyi nők húszéves korukra felerészben már elhagyták a szülői házat. Ugyanez a jelenleg 30–34 éves generáció tagjai esetében csak az érintettek 26 éves koráig következett be. Az erdélyi férfiak mindeközben később alapítanak önálló háztartást, mint a magyarországiak, olyannyira, hogy sokuk (37 százalékuk) 40 éves kora fölött is a szülői házban marad. A hasonló adat a magyarországi férfiak esetében 17-18 százalék.
