Szabadulás

Felkavarta a háromszereplős francia mobilpiac állóvizét, hogy Free Mobile néven újabb szolgáltató kapott működési engedélyt, amitől az árak letörését várják.

  • hvg.hu

Akár ezer eurót is spórolna évente egy három mobiltelefon-előfizetéssel rendelkező francia családnak a Free Mobile, amely a minap 240 millió euró koncessziós díj fejében elnyerte a harmadik generációs szolgáltatás jogát Franciaországban és mellé a még rendelkezésre álló három frekvenciablokk egyikét. A másik kettőt a hírközlési felügyelet február közepén tenderezteti meg, hírek szerint 120-120 millió euróért. A fogyasztóvédő szervezetek üdvözölték az egyedül pályázó Free Mobile győzelmét, mert a hálózatépítésre másfél-két évet szánó, legkésőbb 2012 elején szolgáltatni kezdő cég megjelenésétől érzékelhető tarifacsökkenést remélnek.

Minden követ megmozgatott ugyanakkor a negyedik mobilszolgáltatóra 2007-ben egyszer már eredménytelenül meghirdetett pályázat meghiúsítása érdekében az Európa harmadik legnagyobb piacán eddig osztozó triumvirátus: a 2004-ben privatizált egykori állami távközlési monopóliumhoz, a France Télécomhoz tartozó Orange, a francia Vivendi és a brit Vodafone közös tulajdonában lévő SFR, valamint az eredetileg az építőiparban utazó Bouygues-csoport telekommunikációs zászlóshajója, a Bouygues Télécom.

A legtöbb félnivalója szakértők szerint a 2009 első kilenc hónapjában 3,6 milliárd eurós árbevételű Bouygues Télécomnak lehet, mert 10 millió ügyfelével a legkisebb a piaci részesedése, a legkevésbé stabil a pénzügyi helyzete, és ugyanazt a – főként nagyvárosi fiatalokból álló – vevőkört célozza meg, amelyre a Free Mobile is rá akar hajtani. Tavaly nyáron még a Martin Bouygues elnök-tulajdonossal közismerten régóta baráti viszonyban lévő Nicolas Sarkozy államfő is úgy vélte, hogy a francia piac nem bír el négy mobilszolgáltatót. Augusztus 1-jén mégis kiírták a pályázatot, egyebek közt arra hivatkozva, hogy a hasonló méretű – német, brit, olasz és spanyol – mobilpiacokon legalább négy szereplő verseng, és alacsonyabbak is a tarifák.

A tavaly bő 40 milliárd eurós forgalmú francia piacban ráadásul bőven vannak még tartalékok. A mobilhasználat elterjedtsége nem sokkal haladja meg a 95 százalékot, miközben a legtöbb nyugat-európai országban már 110-115 százalék. Még mindig majdnem minden második SIM-kártyát az Orange, minden harmadikat pedig az SFR adja el, a két társaságnál van a 62 millió ügyfél négyötöde. A mobilhasználók kétharmada sohasem váltott szolgáltatót, legtöbbjüket hűségszerződés köti. A mozdulatlanságot a tavaly már több mint 5 százalékos piaci részesedést kihasító – saját infrastruktúra híján kapacitásaikat a hagyományos szolgáltatóktól bérlő – úgynevezett virtuális mobilszolgáltatók sem tudták megtörni, mert ők a legkisebb vásárlóerejű rétegeket veszik célba.

Az egymilliárd eurós beruházással nyolc év alatt 90 százalékos lefedettség elérését tervező Free Mobile-nak sem lesz könnyű megszorongatnia a 2005 végén kartellezés miatt összesen 534 millió eurós rekordbírsággal sújtott versenytársait. A felügyelet szerint az új szolgáltató 2015-nél hamarabb aligha lesz nullszaldós, és ha meggondolatlan árháborút kezdeményez, a konkurensek méretei miatt csak veszíthet. Egyes elemzések szerint a Free Mobile-nak már 5 százalékos piaci szelet is elegendő a befektetés megtérüléséhez. A társaság fő tulajdonosa, a Challanges párizsi üzleti magazin szerint 2,7 milliárd eurósra becsült magánvagyonával a 12. leggazdagabb francia, Xavier Niel azonban nem az az ember, aki beérné ennyivel – 2020-ra 10-15 százalékos piaci részesedés megszerzésére tör. A lendületes terjeszkedést a néhány év alatt az Orange mögött Free márkanéven a második legnagyobb, 4,4 millió ügyfelet ellátó szélessávúinternetszolgáltatóvá vált Iliad-csoport 580 millió eurós eredménytartalékából és évi 650 millió eurós várt nyereségéből finanszírozná.

A francia üzleti elitből – szokatlanul laza megjelenésével, hosszú hajával és kopott farmernadrágjaival is – kirívó, sikereit pénzes családi háttér és diploma nélkül elérő Niel az iskolapadot otthagyva, 16 évesen alapította első vállalkozását, majd a szexiparban tett kitérő után a kilencvenes évek végén nyergelt át az internetre. Az 1991-ben Fermic Multimedia néven megvásárolt és Iliadra átkeresztelt cége időközben komoly vállalatcsoporttá nőtte ki magát, amelyet 2004-ben a tőzsdére is bevezetett.

A négyezer alkalmazottat foglalkoztató, tavaly közel 2 milliárd eurós árbevételt kimutató, 4,5 milliárd euró piaci értékű Iliad-birodalmat ugyanakkor továbbra is a 42 éves, 56 százalékos tulajdonrésszel rendelkező Niel és néhány régi üzlettársa irányítja, méghozzá kézi vezérléssel. A francia internetpiacot a kirívóan alacsony tarifa mellett kínált korlátlan hozzáféréssel, legutóbb pedig az internet-, tévé- és vezetékestelefon-előfizetést kombináló havi 30 eurós csomaggal megrengető Iliad a Free Mobile révén mielőbb széles körben is megfizethetővé kívánja tenni a mobil internetet. Emellett az adótornyok kiépítésével párhuzamosan egymilliárd eurót költ optikai hálózatának fejlesztésére.

VIDA LÁSZLÓ

Hozzászólások