Bár hivatalos ukáz nem született arról, hogy a kormányváltás előtt már ne hozzon döntést privatizációs ügyekben, úgy tűnik, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) a következő kabinetre akarja hagyni a taszári katonai légibázis eladását. A két sikertelen próbálkozás után harmadszor kiírt pályázaton az Ugarde Kft. nyert, ám az MNV két hete eredménytelennek nyilvánította a tendert. Nem éppen szokványos indoklással: a 100 millió forint bánatpénzt letevő cég elmulasztotta a 900 milliós vételárhátralék befizetését, pedig egy 2007-ben kelt kormányrendelet az elbírálásról szóló értesítéstől számított 60 napot ad erre. A vevőjelölt Ugarde Kft. a sajtóból értesült a váratlan fordulatról, miközben úgy tudta, csupán 120 napos határidővel, vagyis március elejéig kell fizetnie. Az Ugarde nem áll el az üzlettől, időben átutalja az összeget – mondta a HVG-nek Bicskey Richárd, a cég magyar ügyvezetője, jóllehet az MNV döntésére az Ugarde Kft. mögött álló külföldi befektetői kör egyik tagja a magyar állam hozzáállása miatt úgy döntött, a pénzéért nem nyűgöt vesz magának.
„Nem változtathat a döntésén a vagyonkezelő akkor sem, ha a tendernyertes átutalja a vételárhátralékot” – szögezte le a HVG kérdésére Kamarás Miklós MNV-vezérigazgató. E szerint negyedszer is meg kell hirdetni a taszári bázist, de nem kizárt, hogy pereskedésbe fullad az ügy, s ezzel egy időre lekerülhet a napirendről az 500 hektáros ingatlan eladása. „Senkinek nem lehet érdeke, hogy egy újra beinduló repülőtér, közel ezer új munkahely és egy Európában hiánycikknek számító repülőgépszerviz helyett évekig tartó pereskedés határozza meg a taszári bázis jövőjét” – vetítette előre Bicskey a legrosszabb forgatókönyvet. Az Ugarde Kft. a vételár mellett 23,3 milliárd forintnyi fejlesztést ígért a manapság „kerozinos birkalegelőként” emlegetett területen, amelyet 0,7–1,8 milliárdosra becsült kármentesítési kötelezettség is terhel. Nem egyszerű adásvételi szerződésről van szó, hiszen az állam hat éven át monitorozhatja a fejlesztést, és a cég hibás teljesítés esetére évi 50 millió, nem teljesítésre pedig 2,3 milliárd forint kötbért vállalt.
Bár kétszer már kútba esett a báziseladás, és tavaly nyáron az MNV-nél akadt, aki az ingyenes vagyonkezelésbe adását szorgalmazta, Somogy megye fideszes elnöke, Gelencsér Attila szerint túl olcsón akarták eladni, méghozzá egy „bizonytalan hátterű projektcégnek”. Az Ugarde Kft. üzletrészein a cégnyilvántartás szerint magyar magánszemélyek osztoznak, de bejegyzés alatt áll – az MNV kérésének eleget téve – a befektető brit Eaton House Capital Ltd. 75 százalékos tulajdonszerzése magyar leánycégén keresztül. A bizonytalan háttér talán a társaságban tavaly novemberig fellelhető VIV Logistics Kft.-re utalt, amelynek tulajdonosai között van a Nemzeti Nyomozó Iroda által eljárás alá vont svájci VIV Holding. Az utóbbi érdekeltségébe tartozó Magtár Kft. egy terménytároló beruházásához vett fel hitelt a Magyar Fejlesztési Bank Zrt.-től, s a 2006 óta tartó nyomozás azt igyekszik feltárni, hogy a kölcsönt teljes egészében a beruházásra fordították-e.
A nemzeti vagyonkezelő mindenesetre nem a befektetői háttérre, hanem a szabályokra hivatkozott. Szerinte az Ugarde eljátszotta a lehetőségét, mert bár az ajánlati kötöttsége – vagyis ameddig tartania kell magát az ajánlatához – valóban csak március elején jár le, a 2007-es kormányrendelet szabta fizetési határidő viszont január 18-án. Kamarás Miklós szerint az ajánlati kötöttség a pályázóra vonatkozik, Bicskey Richárd szerint ellenben mindkét félre, márpedig a polgári törvénykönyv erre vonatkozó regulája – törvény lévén – magasabb rendű jogszabály, mint egy kormányrendelet. A cégvezető azért sem érti a vagyonkezelő pálfordulását, mert az január elején még felkérte az Ugarde-ot, hogy a biztonság kedvéért hosszabbítsa meg az ajánlati kötöttségét, nehogy kifusson belőle. Ez a – 60 napos határidő mellett értelmetlennek minősíthető – lépés, valamint az a tény, hogy a vagyonkezelő döntés-előkészítő javaslatában még verzióként szerepelt a szerződéskötési határidő meghosszabbítása, azt mutatja: nem egyértelmű a helyzet.
A nemzeti vagyonkezelő szigora azért is meglepőnek tűnik, mivel a 60 napos határidőt korábban nemegyszer figyelmen kívül hagyta. Például éppen a taszári bázis egy 32 hektáros darabját értékesítette tavaly a Kapos Busz Innovációs Kft.-nek 64 millió forintért úgy, hogy több mint fél év elteltével írták alá a szerződést. Igaz, akkor a vagyonkezelő késlekedéséből fakadóan. Arra a kérdésre, hogy hány ilyen szerződést köthetett az MNV, kissé cinikusnak tűnő válasz érkezett a sajtóosztályról: erről nem vezetnek nyilvántartást. Kamarás pedig úgy fogalmazott a HVG-nek, az ő igazgatása alatt, azaz tavaly július közepe óta nem tud arról, hogy ne vették volna figyelembe a kormányrendelet szabta határidőt. Ha viszont megalapozott a vagyonkezelő taszári döntése, ezen az alapon semmissé nyilvánítható minden 60 napon túl kötött adásvételi szerződés a 2007-es rendelet hatálybalépése óta.
A reptéreladás meghiúsulását politikai körökben legkevésbé a jogszabálybetartás kényszerének tudják be. A nemzetgazdaságilag fontosnak kikiáltott ingatlanhasznosítást miniszterelnöki megbízottként felügyelő Kolber István szerint felül kell bírálni azt a döntést, amelyben 23 milliárd forintnyi működő tőkéről mondana le az ország válság idején. Taszár polgármestere, Pataki Sándor aláírásgyűjtő akcióba kezdett, nehogy politikai vagy csoportérdek miatt elússzon a térség szempontjából is fontos beruházás. Gelencsér Attila viszont sajtótájékoztatón üzente, hogy a vagyonkezelő helyesen cselekedett: a következő kormányra kellene bízni a taszári bázis ügyét.
TÖRÖK TÜNDE
