HVG: Mi az EITI célja, és hol tart a szervezés?
M. S.: Az intézet azért született meg 2008 szeptemberében, mert az általános megítélés szerint az európai innováció a lehetségesnél lassúbb volt, s a válság csak növelte ezeket az aggodalmakat. Néhány uniós országban ugyan jobbak az eredmények, ám az uniós kutatás-fejlesztés nemzetközi versenyképességéhez a színvonalat összeurópai szinten kell emelni. Az integráció motorjának szánt, az EITI által alapított – az egyetemek, kutatóintézetek, valamint üzleti vállalkozások alkotta – tudás- és innovációs közösségek (kic) közül hármat már létrehoztunk.
HVG: Miért maradt le Európa?
M. S.: Itt a szükségesnél sokkal kisebbek a kutatási és fejlesztési kiadások, a hangzatos tervek ellenére még mindig szégyenletesen keveset, átlagosan a hazai össztermék 1,9 százalékát fordítjuk e célra. Ugyan létezik együttműködés néhány kutatási hálózat között, és már több európai fejlesztési projekt is született, de egyértelművé vált, hogy hiányzik az eredményekre való összpontosítás.
HVG: Mikor lesz érezhető az EITI hatása?
M. S.: Az innovációhoz idő kell, 15 évet adtunk a kic-ek működésére. Persze már korábban is számítunk eredményekre. Egy évvel a kic-ek beindulása után az EITI vezetése megvizsgálja, mit – új terméket, üzleti modellt vagy egy új oktatási programot – értek el a közösségek.
HVG: Hogyan finanszírozzák a projekteket?
M. S.: Nem vagyunk szubvenciókat osztogató szervezet, ilyenből már elég van Európában. Ha eredményeket akarunk elérni, szavatolni kell a többi résztvevő érdekeltségét is. A kic-ekben a finanszírozás 25 százalékát adjuk mi, a többit a partnereknek kell előteremteniük. Mi legfeljebb segítünk a megvalósításban, de ha valaki nem törekszik az eredményekre, akkor ne is csatlakozzon a közösségekhez.
HVG: Rengeteg jó kezdeményezés fullad ki a brüsszeli bürokrácia miatt. Az EITI-t nem fenyegeti ilyen veszély?
M. S.: Az EITI és a hozzá tartozó kic-ek létrehozása a normális ügymenet szerint két-három évig tartott volna, mi megcsináltuk 15 hónap alatt. A finanszírozási modell nagyon egyszerű, biztos vagyok abban, hogy el tudjuk kerülni a bürokrácia csapdáit. Az alapszabály szerint a pénzügyi eszközök legalább 80 százalékát fordítjuk a fejlesztésekre, és legfeljebb 20 százalék jut a fenntartási kiadásokra.
