Nagy bátorság kell ahhoz, hogy az utóbbi hat-nyolc év kormányzati és önkormányzati hibái után a szélsőjobboldali nézetek hazai terjedését bárki is a magyar népességben hagyományosan lappangó retrográd nézetekre vezesse vissza. Márpedig írásukból (HVG, 2010. február 13.) – az első mondat világos problémamegfogalmazása után – jószerével hiányzik a fenti időszak romló adatainak, gazdasági és szociális megszorításainak, a Gyurcsány-kormány stílusának és intézkedéseinek mint a szélsőjobb előretörés lehetséges indokának mérlegelése. Erre a dimenzióra pedig érdemes lett volna több figyelmet fordítani, hiszen az elmúlt 15 év során a szélsőjobb éppen a „balliberális” kormányzatok regnálását követően erősödött. A MIÉP 1998-ban, a Bokros-csomaggal, a Tocsik- és Postabank-botránnyal emlékezetessé tett Horn-féle kormányperiódus után jutott be a parlamentbe (1994-ben mindössze másfél százalékot ért el az országgyűlési választásokon, 2002-ben pedig kiesett a parlamenti pártok közül). A Jobbik sem volt sehol 2002-ben; létrejöttének szerfelett homályos története 2003 októberében kezdődött, máig ismeretlen pénzforrásokból finanszírozott megerősödése pedig a 2006-os őszi, az őszödi beszéd nyilvánosságra hozásával indult „sajnálatos eseményektől” kezdve látványos. Egyébként hogy a választók szélsőjobb iránti rokonszenve nem annyira nemzetkarakterológiai, mint politikai és személyes okokra vezethető vissza, jól példázza a francia szélsőjobb sorsa is. Le Pen 2002-ben 18 százalékot kapott az elnökválasztáson, mára pedig szinte eltűnt a pártjával együtt.
PÁKOZDI IMRE
(BUDAPEST)
Jó nagyot markoltak neves véleménykutató szerzőik, borzasztóan tudományoskodóan elemezve a szélsőjobb iránti európai fogékonyságot (HVG, 2010. február 13.). Szakmai szempontból erősen neccesnek tűnik, hogy e monumentális összehasonlító elemzés több mint egyharmada (5-5 országban) legutoljára 2007-ben, sőt 2005-ben készült felmérésen alapul. Mintha azóta nem söpört volna végig a világon egy jó kis válság, ami felszínre hozza és kiélezi a megbúvó előítéleteket, s aminek következtében a szélsőséges demagógok még inkább bűnbakká tehetik a kisebbségieket, nyugaton az arabokat, a törököket, a jugoszlávokat, újabban a kelet-európaiakat is, s kontinensünk „kevésbé boldog részén” a szomszédos nemzeteket, és – ahol nagyobb számban élnek – főleg a romákat. Még az a szerencse, hogy keretes írásukban jogosan szkeptikus munkatársuk pontos látleletet ad a Jobbik sikerének hátteréről.
MÁRTONFFY DÁNIEL
(BUDAPEST)
