Tejfehérje, csalán, „nem erőszakos” selyem, bébialpaka-bunda, vegyszermentes gyapot és bambusz – aligha gondolná az ember, hogy ezekből a növényi és állati alapanyagokból divatos ruhák készülhetnek. Márpedig az utóbbi években a magukat a környezettudatos, úgynevezett etikus divat képviselőinek tartó tervezők kizárólag ilyen ökobarátnak kikiáltott összetevőkből állítják elő tetszetős, ám méregdrága termékeiket. A tavaly tavaszi oslói divathét győztese, Per Aage Silvertsen, a FIN cég egyik alapító tulajdonosa és divattervezője az idei tavaszi-nyári kollekcióját tejfehérjéből, bambuszból, vegyszermentes gyapotból készült anyagokból varrta. Norvégiában annyira divatba jött az öko, hogy Silvertsen és három másik norvég divatcég, a Leila Hafzi, az Elton & Jacobsen és az IIS két éve az észak-európai országokra kiterjedő mozgalmat indított el az etikus öltözködés népszerűsítésére, a Tiszta és etikus északi kezdeményezést.
Az ökoszemlélet különösen az utóbbi években vett lendületet a divat világában, a slow fashionnek nevezett kezdeményezés megjelenésével. Az ötlet a gyorsételekkel és a gyorsétteremláncokkal szemben a gasztronómiai sokszínűséget hirdető olasz közíró, Carlo Petrini által még az 1980-as évek közepén életre hívott Slow Food mozgalom mintájára született. Szembefordul a divat általános trendjével, a piacot minél gyorsabban és olcsóbban új modellekkel elárasztó fast fashionnel. A váltást sürgette az is, hogy az üzletileg igen sikeresnek bizonyult fast fashion stratégiát már a divatvilág felsőbb köreiben is kezdték átvenni. A hetente új modellekkel előrukkoló svéd H&M-hez és a spanyol Zarához hasonlóan az amerikai Calvin Klein, Ralph Lauren, az olasz Dolce & Gabbana, a francia Dior és Chanel a megszokott évi két kollekció mellett úgynevezett előzetes bemutatókkal is jelentkezik.
A Petrini által meghirdetett elveket, miszerint az étkezés során sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy felelősséggel tartozunk a környezetünkért, tehát ne fogyasszunk természetet károsító termékeket, őrizzük meg e területen is nemzeti identitásunkat, és az evésben is utasítsuk el az egyhangúságot – az etikus divatcégek lefordították a maguk nyelvére. A minőség előbbre való a mennyiségnél, a ruha is legyen tartós, az öltözködésben is figyelmet kell fordítani a környezetre, és az sem mellékes, hogy a divatcikkek milyen körülmények között készültek, azaz megfelelnek-e a fair trade követelményeinek (például nem gyermek-, netán rabszolgamunkával gyártották-e őket) – hirdeti a már önálló szervezetté formálódott Etikus Divat Mozgalom.
A mozgalomhoz egyre több divatcég csatlakozik, akár úgy is, hogy bár ökonak vallja magát, nem törekszik arra, hogy vegyszermentes alapanyagokból dolgozzon. Lehetetlen ugyanis ellenőrizni, hogy az alapanyagok termesztéséhez nem használtak-e vegyszert. E cégek számára a környezettudatosság például azt jelenti, hogy lerövidítik a szállítási útvonalat az anyagbeszerzés, a varratás és a kiszállítás között, és csak olyan országokban gyártatnak, ahol tiszteletben tartják a munkavállalók jogait. Mások megelégszenek azzal, hogy üzleteikben energiatakarékos izzókat, a csomagoláshoz pedig újrahasznosított papírt használnak.
Az ökodivatcégek által használt, a környezetet nem károsító anyagok közül a „nem erőszakos selyem” úgy készül, hogy – szemben a hagyományos eljárással – nem pusztítják el a selyemhernyót. A bébialpaka – egy háziasított dél-amerikai teveféle kicsinye – annak köszönheti ökostátusát, hogy leginkább a perui Andokban, a tengerszint felett négyezer méteren él, ahol a legelők vegyszermentesek. A bundájából nyert gyapjú a hagyományosnál, de még a kasmírnál is könynyebb, melegebb és puhább. A bambusz is ökoalapanyag, mert igénytelen, vegyszer nélkül is rendkívül gyorsan nő. Csalánból pedig természetes eljárással készíthető ruhaanyag, Nepálban például a vadnövényt hamuban átfőzik, napon szárítják, majd kézzel megszövik. A biokörülmények között termesztett szójának az olaj kipréselése után megmaradt fehérjemaradványából pedig fonal nyerhető. De a gyapjút is ökonak tekintik, mert ez az egyetlen olyan ruhaipari alapanyag, amely újrahasznosítható.H
agyományos alapanyagokat is fel lehet dolgozni környezetkímélő módon. Például a gyapotot, amelyből a bőrbarát, tartós és könnyen lebomló pamut készül. A kártevőkre igen érzékeny gyapot viszont a környezetet leginkább károsító növények közé tartozik, mert hagyományos termesztéséhez sok növényvédő szert használnak, ami a vele dolgozók egészségére is ártalmas, ráadásul a már kész pamut rostjaiban is kimutatható. Bár a műszálak terjedésével az utóbbi évtizedekben a gyapot visszaszorult, részesedése még mindig 35 százalékos a ruhaipari alapanyagok között. Arról nem is szólva, hogy egy nemzetközi környezetvédő szervezet, a Növényvédő Szerek Elleni Akcióhálózat (PAN) adatai szerint miközben a világszerte megművelt területek mindössze 2,5 százalékán termesztenek gyapotot, a forgalmazott növényvédő és rovarirtó szerek 35 százalékát használják a gyapotföldek megműveléséhez. A gyapotot termesztő 85 ország szinte mindegyike a világ legszegényebbjei közé tartozik, ahol lazán kezelik a környezetvédelmi előírásokat. A fejlődő térségekben – derül ki a PAN felméréseiből – évente 20 ezren halnak meg a növényvédő szerek okozta mérgezésekben.
A gyapot vegyszermentes változata viszont azért igen drága, mert termesztése hosszabb ideig tart, és komoly munkaráfordítással jár a kártevők biomódszerekkel való kezelése. Emellett a gyapot – akárcsak biováltozata – rendkívül vízigényes növény. Az egyik legfőbb termőterületének számító Közép-Ázsiában a gyapotföldek óriási vízszükségletével magyarázzák, hogy drámai csökkenésnek indult az Aral-tó vize.
Megoszlanak a vélemények arról, hogy a természetes alapanyagú ruhák valóban kevésbé károsítják-e a környezetet, mint a szintetikusak. Mert bár az utóbbiak gyártása során alkalmazott eljárások rendkívül környezetszennyezőek, ugyanakkor e ruhák, anyagok élettartama lényegesen hosszabb, a mosásuk, szárításuk pedig jóval kevesebb energiát igényel.
A másik kérdés, hogy a fogyasztók hajlandók-e megfizetni az ökotermékek borsos árát. Úgy tűnik, egyelőre nem. Az ökodivatcikkek a ruhaipar évi ezermilliárd dolláros forgalmának alig egy százalékát hasítják ki. Ennek ellenére egyre több divatcég vág bele a bioüzletbe. Az ökodivat a világ legnagyobb luxuscégének, a francia LVMH-nak az érdeklődését is felkeltette, így tavaly részesedést vásárolt a U2 zenekar énekesének, Bonónak és feleségének bioalapú ruhákat készítő vállalkozásában, az Edunban. Egyre több divatcég, köztük a luxuskategóriába tartozók, de a fast fashion stratégiát alkalmazók is előálltak az utóbbi időben „zöld kollekcióval”. A legutóbbi londoni divathéten például már 28 ökomárkát mutattak be.
TÁLAS ANDREA
