„Lakatlan szigetek eladásánál kreatívabb és hatékonyabb módon lehet csökkenteni az államadósságot” – utasította vissza nemrég Jórgosz Papandreu görög kormányfő német politikusok felvetését, akik az államcsőd szélére sodródott ország gazdasági gondjainak az enyhítésére az euróövezet tagállamainak pénzügyi segítségnyújtása helyett ezt a megoldást ajánlották inkább Athénnak. A görög kormány aztán a napokban körvonalazta, hogy – miközben a GDP 12,7 százalékára rúgó költségvetési hiány mérséklésére már három megszorító csomagot állított össze – az idén a legfrissebb előrejelzések szerint a GDP 130 százalékára felszökő államadósságot privatizációval akarja lefaragni.
Az elképzelések szerint legalább 15 vállalatban lévő többségi, illetve kisebbségi tulajdonától válna meg részben vagy egészben a görög állam. A még nem véglegesített listára a legértékesebb, részlegesen már évekkel ezelőtt privatizált és az athéni tőzsdén jegyzett cégek kerültek fel a gazdaság szinte minden területéről. Értékesítésre szemelték ki a szerencsejáték-monopóliumot, az állami energia- és gázszolgáltatót, valamint olajipari céget, kaszinót, pénzintézetet és két kikötőüzemeltetőt. Még néhány Airbus repülőgépet is eladásra kínálnak, amelyek a nemzeti légitársaság, a csődközeli helyzetbe jutott, majd nagy nehezen privatizált Olympic Airlines után az állam tulajdonában maradtak. Egyes hírek szerint szóba jöhet a távközlési cégben, az OTE-ban meglévő 20 százalékos állami részesedés felének az eladása is, ami után kapva kapna a Deutsche Telekom, amely a társaság részvényeinek 30 százalékát két éve már megvette.A
privatizációval szemben vannak fenntartások. Elsősorban az időzítés miatt, a nemzetközi pénzügyi válság okozta kedvezőtlen piaci hangulat lenyomja ugyanis az árakat. Jó példa erre az eladásra szánt vállalatok közül a legértékesebb, az 1958-ban eredetileg futballfogadásokra alapított, 5,5 milliárd eurós forgalmú és 960 milliós nyereségű szerencsejátékcég, az OPAP, amelynek 34 százalékos állami pakettje 1,63 milliárd eurót hozhat. Csakhogy a 2001-ben részlegesen magánosított OPAP jelenlegi 15 eurós részvényárfolyama alig a harmada a tíz hónappal ezelőttinek, az öt évvel korábbinak pedig a fele. Ráadásul az OPAP nyereséges, az eladással az állam az éves osztalékról is lemond, ami legutóbb 200 millió euró volt.
Hasonló aggodalmak a többi, szintén jelentős profitot hozó állami vállalat kapcsán is megfogalmazódtak. A szocialista kormány – amely kényelmes többsége révén a parlamentben könnyűszerrel el tudja majd fogadtatni az eladást – ahogy a megszorító intézkedésekkel, úgy a privatizációval szemben is erős társadalmi ellenállásra számíthat. Tavaly októberben – még a konzervatív kormány idején – a pireuszi kikötő két konténertermináljának értékesítése csaknem meghiúsult, amikor a 25 évre szóló koncessziót megszerző kínai Cosco Pacific szállítmányozási cég az alkalmazottak közel egy hónapon át tartó sztrájkjával szembesült.
A kiárusításokból az idén a GDP 1 százalékának megfelelő összeget, 2,5 milliárd eurót, a következő két évben pedig újabb 5 milliárdot remél a szocialista kormány. Ez azonban aligha oldja meg a gondokat, mert az adósságszolgálatnak csak a töredékét fedezi. Igaz, a most kiválasztottakon felül még bőven akad eladható állami vagyon, amelynek értéke – mint azt az athéni Alpha Bank vezető közgazdásza, Mihail Maszurakisz a brit Financial Timesban nemrég megbecsülte – a GDP tizedét is elérheti.
A hasonló gondokkal küszködő Portugália is a – 2007-ben a nemzetközi pénzügyi válság miatt felfüggesztett – privatizációtól reméli az államháztartás helyzetének a javulását. Az adósság csökkentése csak az egyik szempont, a portugál pénzügyminiszter, Fernando Teixeira dos Santos a lépést azzal is indokolta, hogy a magántőke bevonása az érintett vállalatok hatékonyságának a javulását is magával hozza. A kisebbségben lévő szocialista kormány előbb az uniós pénzügyminiszterek március közepi találkozóján mutatta be a programot, amit a múlt héten a parlament is elfogadott.
Ennek keretében 2013-ig 15 vállalatban lévő állami részesedéstől válnának meg részben vagy egészben. A listára energetikai, papíripari cégek, valamint az állami posta és kikötők is felkerültek. Eladják a pénzügyi válság miatt államosított BPN bankot, és egy másik vezető pénzintézet biztosítási tevékenységét. A nemzeti légitársaság, a teljes egészében állami TAP és a repülőterek értékesítése is szerepel a tervekben, sőt még a vasúti szállítmányozásban való állami szerepvállalás csökkentését is fontolgatják. A négyéves program 2010-ben 1,2 milliárd, összesen pedig 6 milliárd euró bevételt hozhat az államháztartásnak. Ez az összeg az idén a GDP 86 százalékát elérő, 143 milliárd eurós teljes adósságnak alig 4 százaléka.
Nem csak Görögország és Portugália – utóbbit a Fitch befektetés- és hitelminősítő a múlt héten alacsonyabb kategóriába sorolta – tarthat kiárusítást. A bankmentő és a gazdaságösztönző csomagokból a gazdagabb EU-tagországokban is adóssághegyek lettek, amelyek lefaragásához jól jöhet a piacképes állami vagyon, bár a tőzsdei környezet nem kedvez az eladásnak. A választék persze az 1980-as és 1990-es évek privatizációs hulláma után nem bőséges, de azért még van miből csemegézni. A német államnak például 30 százalékos a részesedése a Deutsche Telekomban és 20 a Volkswagenben, a franciáknak az EDF energiaszolgáltatóban 80, a France Telekomban 13,5, a Renault-ban pedig 15 százalékos a tulajdona.
A 27 EU-tagállamnak csak a tőzsdei cégekben meglévő állami érdekeltsége 300 milliárd euró, ami Görögország teljes tartozásának kifizetésére lenne elég – számolták ki a Financial Timesnál. A privatizációjukkal azonban óvatosan kell bánni, mert könnyen telíthetik a piacot. Az uniós országokban ugyanis a még megmaradt állami tulajdon többé-kevésbé azonos ágazatokra, a távközlési, a pénzügyi és a közszolgáltatási szektorra korlátozódik.
TÁLAS ANDREA
