Bár a 12 halálos áldozat közül ketten a Reuters munkatársai voltak, a világ egyik legtekintélyesebb hírügynökségének nem sikerült kicsikarnia az amerikai kormányból egy 2007-es botrányos iraki katonai akció hátterét. A helikopteres lövöldözés leleplezésében sikerrel járt viszont a Wikileaks (wiki: gyors internetes csoportmunka, leak: lék) nevű internetes portál.
Elektronikus postaládáról van szó, amelybe a világ bármely pontjáról be lehet dobni a dokumentumokat. Ezeknek az útja követhetetlen, legalábbis az amerikai katonai elhárítás – a Wikileaks által nemrég örömmel közölt – titkos dokumentuma szerint a rendszer feltörhetetlen és kikapcsolhatatlan. A portál azzal is büszkélkedik, hogy bár a két évvel ezelőtti amerikai elhárítási terv egyes informátorok leleplezésével és a Wikileaks lejáratásával foglalkozott, mindebből mostanáig semmi sem sikerült, viszont az irat kiszivárgott.
A mostani iraki videó látszik a legnagyobb fogásnak, de a 2006 vége óta működő Wikileaks titkos dokumentumai többször is nemzetközi feltűnést keltettek már. Így tudta meg a világ 2007-ben, hogy mennyire korrupt volt Daniel Arap Moi korábbi kenyai elnök, illetve 2009-ben, hogy miképpen tapsolta el a pénzt az izlandi bankcsőd egyik főszereplője, a Kaupthing bank, és hogy német katonák civileket öltek meg Afganisztánban. (Az utóbbi eset Berlinben tavaly novemberben egy miniszter, egy államtitkár és egy tábornok távozásához vezetett.) A sorba tartozik egy amerikai kézikönyv a guantánamói terroristagyanús foglyokkal való bánásmódról. A Wikileaks nyilvánosságra hozta a brit újnáci párt, a BNP taglistáját (feltehetőleg egy csalódott korábbi pártaktivista révén), és most arra készül, hogy az egyik német szélsőjobboldali párt, az NPD e-mailjeit szivárogtassa ki. A tavalyi koppenhágai klímakonferencia előtt nagy vihart kavart e-maileket egy angol egyetem klímakutatóinak vitatható módszereiről ugyancsak ez a csatorna hozta napvilágra, és igen átfogó dokumentumgyűjteményt tett közszemlére a szcientológiáról is.
Amennyire kitartóan leplezi le mások titkait a Wikileaks, annyira keveset tudni magáról a csapatról. Egyedül az egyik alapító, az ausztrál Julian Assange neve ismert, ő szokott nyilvánosan fellépni a szervezet nevében. A szóvivő, a német Daniel Schmitt már álnevet használ, a többiekről pedig semmit sem tudni. A kiszivárogtatók névtelenségének megőrzése nyilván komoly konspirációt igényel. Saját állításuk szerint eddig nem is lepleződött le egyetlen hírforrásuk sem. A biztonságot jól szolgálják a svéd és a belga jogszabályok, ezért az Egyesült Államok mellett elsősorban ebben a két országban – bár adatbiztonsági okokból sok más helyen is – találhatók a Wikileaks számítógépei. A svéd törvény olyannyira védi az informátorokat, hogy az újságírókat fenyegeti büntetés, ha kiadnák őket.
A Wikileaks elsősorban azoktól kapja híreit, akiket angolul a whistleblowers névvel illetnek. Ezek a „sípjelzést adó” bennfentesek többnyire erkölcsi felháborodástól, ritkábban személyes bosszútól vezérelve leplezik le a munkaadójuknál tapasztalt disznóságokat. A Wikileaks-törzsgárda állítólag öt tagból áll, munkájukat majdnem ezer külső szakértő segíti. Köztük vannak azok, akik megvizsgálják a dokumentumok eredetiségét. A Wikileaks szerint az eddig feltöltött több mint egymillió irományból egyetlenegy sem bizonyult hamisnak – leszámítva azt a kivételt, amelynek gyanús voltára maga a Wikileaks is felhívta a figyelmet. Az Apple számítástechnikai cég főnöke, Steve Jobs AIDS-tesztjéről volt szó. Mint mondják, azért közölték, mert amúgy is forgalomba került, befolyásolhatta a tőzsdét, ezért a szokásos ellenőrzés után ők így hívták fel a figyelmet, hogy hamisítványról van szó.
Mivel a kiszivárogtatás nem mehet a végtelenségig társadalmi munkában, a szerkesztők az év elején nagyrészt lekapcsolták internetes oldalaikat. Csak néhány nagyobb szenzációt hagytak fent, és a leleplezések helyett főként adománygyűjtéssel foglalkoznak, hogy végre megfizethessék a munkatársakat. Évente 600 ezer dollárra lenne szükségük, kormányoktól és vállalatoktól nem fogadnak el pénzt. Az iraki videó dekódolása és ellenőrzése például 50 ezer dollárba és több hónapos munkába került, beleértve, hogy a háttér tisztázására riportereket küldtek Irakba. Az ügyvédi költségekkel mindenesetre nincs gond. A sajtószabadság védelmét, no meg a hozzájuk eljutó titkos információk értékét szem előtt tartva nagy amerikai lapok gondoskodnak a Wikileaks jogi képviseletéről.
A Wikileaks az iraki után most egy afganisztáni videó közzétételére készül, bemutatandó, hogyan esett majdnem száz civil, köztük több gyerek egy amerikai légitámadás áldozatául. Assange ezzel hozza összefüggésbe, hogy az utóbbi időben rendőrök és titkos ügynökök követik, figyelik a csapatot. „Ha bármi történne velünk, tudjátok, mi az oka és ki a felelős” – riasztotta ismerőseit a Wikileaks egyik aktivistája a Twitter közösségi hálózaton.
BEDŐ IVÁN
