AP/Han Guan
„Jó látni, hogy akkor is mond beszédet, ha nem fizetnek érte” – élcelődött David Cameron, az ellenzéki konzervatívok vezére egykori riválisának, az egy évtizeden át hatalmon lévő Tony Blair munkáspárti exkormányfőnek legújabb fellépésén. A 2007. júniusi lemondása után a képviselői mandátumát is visszaadó Blair ugyanis a napokban belevetette magát a Munkáspárt választási hadjáratába, és utódját, Gordon Brownt támogató beszédet tartott volt választókerületében. Cameron megjegyzése annak szólt, hogy Blair az utóbbi időben nem szokott ingyen megszólalni.
Rosszmájú vélemények szerint a volt miniszterelnök bárhol fellép, csak fizessenek érte. Londonban meghökkenést keltett, amikor tavaly decemberben Azerbajdzsánban egy helyi oligarcha meghívására egy üzemavatáson szólt az egybegyűltekhez, majd a 20 percért 90 ezer fontot kasszírozott. Természetesen a kötelezően finanszírozott első osztályú utazáson és szálláson felül. Még nagyobb port vert fel legutóbbi szerződése: 400 ezer fontért négy előadást tart a Lansdowne Partners árfolyam-kockázati alap számára. A londoni cég több mint százmillió fontot keresett azzal, hogy a később az adófizetők pénzéből megmentett Barclays bank és Northern Rock jelzálog-hitelező bukására spekulált. Ráadásul irányítója – és Blair megbízója – a konzervatívok bőkezű támogatója.
Már Nagy-Britanniában sem szokatlan az az eredetileg amerikai módi, hogy visszavonulásuk után a legmagasabb rangú politikusok alapítványt hoznak létre, tanácsadó cégeket indítanak vagy jó pénzért beszédeket tartanak. Blair – aki éppen május 6-án, a brit parlamenti választás napján ünnepli 57. születésnapját – azonban mindháromba belevágott. Az USA-ban jegyezték be a vallások békés együttélését szorgalmazó alapítványát, egy másik pedig Afrikában, azon belül Ruandában és Sierra Leonéban segíti a hatékony és demokratikus kormányzás megteremtését. Az előbbi működése első évében meg nem nevezett adományozóktól 3,6 millió fonthoz jutott, az utóbbi számlájára 2,4 millió dollárt utalt a Microsoft-alapító által létrehozott Bill és Melinda Gates alapítvány, 1,5 millió fontot pedig – az egykor Blair tudományügyi államtitkáraként kormánytag – Lord Sainsbury jótékonysági alapítványa.
A bírálói szerint üzleti tevékenységével a klasszikus munkáspárti értékeket sutba dobó volt miniszterelnök bonyolult, tucatnyi tagot számláló vállalati hálót szőtt. Ennek középpontjában a Tony Blair Associates tanácsadó cég áll, amelynek székhelye London előkelő negyedében, az USA első nagy-britanniai nagykövetségének volt épületében van. A társaságok többsége nem köteles nyilvánosságra hozni a mérlegét, az a kettő, amelyik igen, a legutóbbi pénzügyi évében együttesen 11,7 millió font nyereségről számolt be. A lemondása után rögtön az USA, az ENSZ, az EU és Oroszország kvartettjének közel-keleti főmegbízottjává kinevezett Blair – akinek Jeruzsálemben fényűző irodát tartanak fenn, eredményt azonban még nem tudott felmutatni – kamatoztatja régi politikai kapcsolatait, és a térségben tett útjain gyakran összemosódnak hivatalos és üzleti tárgyalásai.
Az Irak elleni háború megindításában vállalt szövetségesi szerepének tulajdonítják, hogy Kuvaittól egymillió fontot kapott egy tanulmány elkészítésére az olajban gazdag Öböl menti ország jövőbeni kilátásairól. Az egyik abu-dzabi állami befektetési alap, a Mubadala Development Company is kér a tanácsaiból, amelyért nyilvánosságra nem hozott összeg üti a markát. Azt sem tudni, mennyit – a brit sajtó találgatása szerint fontszázezreket – fizetett Blair tanácsaiért a dél-koreai UI Energy Corporation, amely a kurdok ellenőrizte iraki olajmezőkön szerzett koncessziót. A volt brit miniszterelnök üzleti titokra hivatkozva még a szerződés létét is megpróbálta homályban tartani, talán attól tartva, hogy közreműködése utólag is azokat igazolja, akik szerint az iraki háború valójában az olajért folyt.
Azt is csak találgatja a brit sajtó, hogy Blair eddig mekkora bevételre tett szert. A 20 millió fontra becsült összegben benne van a JP Morgan amerikai befektetési bank által stratégiai tanácsadásért fizetett 2,5 millió font és a svájci Zurich Financial Services pénzügyi csoport 2 milliója. A szeptemberben megjelenő, Az utazás című memoárjáért 4,6 millió font előleget kapott a Random House kiadótól. És persze jól hoznak a beszédek is. Az alkalmanként a 200 ezer dollárt is elérő fellépti díjjal Blair – aki a hírek szerint 600 ezer dolláros „aláírási pénzt” kapott a legismertebb szervezőtől, a Washington Speakers Bureau-tól – a legjobban fizetett expolitikus azóta, hogy felesége, Hillary külügyminiszteri kinevezését követően Bill Clinton volt amerikai elnök visszafogta magát. Mindezek mellett évi 64 ezer fontos kormányfői nyugdíj és 84 ezer font irodai költségtérítés is jár neki, miközben biztonságának garantálására évi 2 millió fontot költ a brit költségvetés.
A pénz volt brit miniszterelnökök körében szokatlan luxust finanszíroz, és állja a 130 vállalati és alapítványi alkalmazott bérét is. Blairt már hivatali ideje alatt is megszólták, amikor szabadsága idején gazdag barátai és ismerősei meghívását fogadta el – nyaralt például a Bee Gees együttes volt tagja, Robin Gibb miami villájában, vendégeskedett Sir Cliff Richard barbadosi birtokán –, és ma sem veti meg a fényűzést. Ingatlanvagyonának értékét legalább 14 millió fontra becsülik – igaz, jelzálogterhét is havi 60 ezer fontra teszik –, 3,65 millió fontért vásárolt, jelenleg 4,5 milliót érő, a Hyde Parkhoz közeli londoni háza mögött 800 ezerért egy kisebb épületet is megvett.
A mindenkori brit miniszterelnök Chequersben lévő vidéki rezidenciájától néhány kilométerre található, hét hálószobás villáját – amely korábban a színészlegenda Sir John Gielgud tulajdona volt – 4 millió fontért vette a Blair család. Az épületet pénzt nem sajnálva – kritikusai szerint az újgazdagok ízlésficamával – rendezi be a volt miniszterelnök felesége, Cherie Blair, aki ügyvédi praxisával évi legalább 100 ezer fontot keres, és alkalmanként 25 ezer fontért maga is tart beszédeket. A négygyerekes házaspár gondoskodik felnőttkorba ért csemetéiről is. A legidősebb fiú, Euan előbb bristoli egyetemi tanulmányai idejére kapott 300 ezer fontot érő lakást, majd szülei félmillióval szálltak be új, észak-londoni otthonába. Öccse, Nicky számára tavaly szeptemberben vettek 1,13 millió fontért luxusingatlant Londonban, igaz, Blairék 300 ezerért túladtak a politikus egykori választókörzetében, 1983-ban vásárolt házon.
TÁLAS ANDREA
