AP/ Daniel Maurer
Amikor szombat délután Hertha-meccs van Berlinben, kék-fehérbe öltözik a város. A gyorsvasút, az S-Bahn megtelik Hertha BSC feliratos trikókat viselőkkel, az olimpiai stadion felé vezető sugárúton három sorban haladó autók ablakából Hertha-zászló és -sál lobog: berliniek tízezrei igyekeznek kedvenc csapatuk meccsére, és fejezik ki összetartozásukat az egyesülettel. Amelynek játékosai majd megküzdenek a vendégcsapattal, remélhetőleg győznek is – bár most éppen sereghajtók az első osztályú bajnokságban –, és akkor mindenki együtt örül.
A valóságnak azonban már semmi köze nincs ehhez az ötven évvel ezelőtt talán még helytálló romantikához. Ma nem sportbarátokból szerveződött önkéntes egyesületek, hanem gazdasági vállalkozások csapnak össze a pályán, az eredményeket csak látszólag mérik gólokban, ténylegesen a könyvelők számai számítanak. A Bundesliga ma a Daimlerhez vagy a Siemenshez hasonlítható méretű vállalkozás: 110 ezer embernek ad munkát, egy évben több mint 5 milliárd eurós forgalmat bonyolít le, 1,7 milliárd euró adót és járulékot fizet be az államkasszába, amelynek a fociból – a mérkőzések biztonságára fordított költségeket leszámítva – nettó másfél milliárdos tiszta haszna van. A Bundesliga tehát gazdasági tényező – állapította meg a közelmúltban a McKinsey könyvvizsgáló és tanácsadó cég, amely a német fociliga, a DFL megbízásából vizsgálta a bajnokság első és második osztályában szereplő 36 csapat gazdasági hatását.
A profi futball egyik legfontosabb vonása a munkaadó, állásteremtő jelleg. Egy olyan országban, ahol a munkanélküliek számának néhány tízezres elmozdulása már politikai tényező, 110 ezer állás nagy tétel – akkor is, ha ennek csak tizede a közvetlenül a labdarúgásban foglalkoztattak száma, a többiek a különböző járulékos tevékenységeknek köszönhetik havi fizetésüket. Így például a teljes német ruházati ipar forgalmának 3 százaléka a futballhoz köthető, hiszen a játékosok mezein kívül le kell gyártani a szurkolók „jelmezeit” is. A fociból élnek sportújságírók és tévéoperatőrök, a pályák büfései, de még a repülőtársaságok sem elhanyagolható bevételre tesznek szert a hétvégeken. Nem csupán a játékosok nem teszik ki magukat annak, hogy egy Bayern München–Hamburg-meccs előtt végigbumlizzák Németországot az egyesületi busszal, a szurkolók is időben helyet foglalnak maguknak valamelyik fapados járaton.
Apropó egyesületi busz: ilyen minden csapatnak van, természetesen az egyesület színeire festve, szép nagy emblémákkal díszítve – de igazából egy gazdasági társaság által üzemeltetve. A DFL szabályai szerint ugyan továbbra is előírás, hogy a Bundesliga csapatainak 50 százalék plusz 1 szavazat arányban egyesületi tulajdonban kell lenniük, de a szerteágazó tevékenységet a pályafenntartástól a játékosátigazolásokon át a szurkolói üzletek üzemeltetéséig ma már mindenütt valamilyen vállalkozás végzi.
Ez a Bayern Münchennél egy zártkörű részvénytársaság, a Herthánál kft, a Borussia Dortmund esetében pedig tőzsdén jegyzett, nyílt részvénytársaság. A DFL-előírásnak pedig azzal a trükkel tesznek eleget, hogy az adott gazdasági társaság többségi részvényese mindenütt az egykori egyesület, akkor is, ha ez csupán formális tulajdonlás, mert a döntéseket a menedzsment hozza. Az idén a Bajnokok Ligájában (BL) kilenc éve nem látott messzeségbe jutó bajor élcsapat esetében ez úgy néz ki, hogy az FC Bayern München sportegyesület (elnök: Uli Hoeness, tiszteletbeli elnök: Franz Beckenbauer) 87,4 százalékban tulajdonosa a Bayern München AG részvénytársaságnak (it gazdasági elnök: Karl-Heinz Rumenigge, vezető menedzser Uli Hoeness), s a csapat ügyei már az utóbbi égisze alatt folynak. A két további részvényes 9,7 százalékban az Adidas német sportszergyár, 2,9 százalékban pedig a szintén német Audi autógyár.
Az egyetlen, tőzsdén is jegyzett részvénytársaság a Bundesligában a Borussia Dortmund. De ez sem igazi, vegytiszta részvénytársaság, hanem a német társasági jog sajátos formációja, a részvényeken alapuló betéti társaság (KGaA). Az egyik betétes az egyesületet irányító kft, amely viszont az eredeti fociegyesület 100 százalékos tulajdona. Dortmundban ezzel a bonyolult konstrukcióval tesznek eleget a DFL előírásának. A tőzsdei bevezetés (HVG, 2000. október 28.) különben nem hozta meg a várt sikert, az egykor még 11 eurót is érő Borussia-részvény egy euró körül bukdácsol.
Sok Bundesliga-csapat választja viszonylag egyszerűbb megoldásként a kft-t, amelynek tulajdonosa formálisan az eredeti egyesület. A tényleges irányítói szerepben lévő kft mint gazdasági társaság az egyesületi törvény által szűkre szabott korlátoknál nagyobb mozgástérrel bír. Vehet föl például hiteleket, ami a Hertha – amelyben az 1997-ben Berlinbe igazolt magyar válogatott középpályás, Dárdai Pál klubcsúcsot megdöntő számú alkalommal lépett pályára – veszte is lett. A korábbi szezonokban a csapat, pontosabban a vállalkozás ügyeit menedzselő Dieter Hoeness (a Bayern-főnök öccse) hiteleket vett föl a jövőbeni bevételekre. Ezekből vásárolt játékosokat, ők azonban nem hozták a várt sikert – a Hertha nem jutott be a pénzesőt jelentő BL-be –, így a bevétel is elmaradt. A drága profiktól meg kellett válni, s most a kiesés a várható sorsuk. Mint egy az üzleti lehetőségeket rosszul felmérő cégnek a csőd, vagy legalábbis a szanálás.
WEYER BÉLA / BERLIN
