A frigyláda 700 éves, fából készült másolata az a Hararéban nemrég újra kiállított műtárgy, amelyet Fekete-Afrika egyik legrégebbi faleletének tartanak – állította a minap Tudor Parfitt brit tudós. A zimbabwei főváros Társadalomtudományi Múzeumában látható, tál alakú relikviát három éve az épület egyik poros raktárában találta meg Parfitt, aki az országban élő zsidó származású lemba nép kutatója. A műtárgy – amely szerinte Mózes eredeti, a bibliai tízparancsolatot tartalmazó frigyládájának utánzataként készülhetett – az 1970-es években, a zimbabwei függetlenségi harcokban tűnt el. A gyarmattartók eredetileg az ország második legnagyobb városában, Bulawayóban őrizték, de más darabokkal együtt Hararéba szállították, hogy megvédjék a pusztulástól.
A néhány hónapja tartott múzeumi bemutatóra nemcsak zimbabwei kormánytagok, de a lemba nép vezetői is összesereglettek az ország különböző részeiből, hogy tiszteletüket tegyék a szent tárgy előtt, amelynek neve – ngoma lungundu – a helyi nyelven dörgő dobot jelent. A zimbabwei vezetők azonban ódzkodnak a tárgy eredetét feltáró szénizotópos vizsgálatoktól, mert a zsidó kapocs kétségbe vonná azt a függetlenség elnyerése utáni ideológiát, miszerint az ország lakossága egy nép, amely nem bomlik törzsekre. Tény, hogy a „frigyláda” kiállítása rendkívüli jelentőségű a kultúrájára büszke nép életében, amely soha nem tagadta meg zsidó gyökereit. Nem esznek disznóhúst, állataikat zsidó rituálé alapján vágják le, a férfiak kipát hordanak a fejükön, és csecsemőként körülmetélik őket, sírjukra Dávid-csillagot vésetnek. Csak egymás között házasodhatnak, bár ez a hagyomány mára kiveszőben van.
Egy 1996-os dél-afrikai genetikai vizsgálat szerint a 80 ezres lemba nép Y-kromoszómáinak több mint a fele szemita eredetű. Egy még szélesebb körű mintavétel nyomán londoni és johannesburgi egyetemeken végzett vizsgálatok alapján készült 2000-es tanulmány pedig rávilágított: genetikai rokonság van a zsidó papi törzs, a kohaniták és a lembák egyházi méltóságai, azaz a buba ág között. Az egyébként bantu nyelvet beszélő lembáknak – a héber és az arab keverékéből álló – saját liturgikus nyelvük is van.
Zsidó szokásai és genetikai öröksége ellenére e különös zimbabwei népcsoportnak a judaizmus csak a kultúrája, de nem a vallása. Tagjai ugyanis főként keresztények vagy muszlimok. Ez a fő oka annak, hogy a Zimbabwe középső részén és Dél-Afrika északi területein élő lembákat az ortodox rabbinátusok nem tekintik zsidóknak, pedig a lembák többször is a dél-afrikai zsidó szervezetekhez fordultak, hogy ismerjék el őket az izraelita közösség részeként. A lembák ezért úgy érzik, a zsidóság elitjének tartott európai (askenázi) zsidók ellenzik a befogadásukat.
A szájhagyomány szerint a lembák és a mai zsidók közös ősei 3 ezer évvel ezelőtt az Arábiai-félsziget északi részén élhettek, majd a virágzó zsidó kultúrájú Jemenbe költöztek, onnan pedig Kelet-Afrikába. Utóbb egyik részük Etiópiában telepedett le; ők – a helyi lakossággal összekeveredve – az évszázadok során olyannyira elszigetelten éltek, hogy a többségük azt hitte, hozzájuk hasonlóan minden zsidó fekete bőrű. Az etiópiai zsidók – a falasák – közül 1974-től több csoportban 65 ezren vándoroltak be az 1948-ban létrejött Izraelbe. A másik ág Tanzánián, Kenyán és Malawin keresztül a kontinens déli részéig vonult. A lembák – akiknek a neve szuahéliül turbánt, bantu nyelven külföldit jelent – az elveszett tíz izraeli törzs (lásd Tékozló fiúk című írásunkat) egyikével sem azonosítják magukat, és nem akarják elhagyni Zimbabwét.
Az egyik elveszett törzs leszármazottainak ismerték el viszont az India északkeleti részén élő Bnej Menase – Manasse törzsének fiai – nevű közösséget, amelynek tagjai az izraeli kormány idei döntése szerint a zsidó államba emigrálhatnak. Éveken át tartó vitát követően a keleti zsidók, a szefárdok főrabbija egy indiai tényfeltáró út után 2006-ban ismerte el a Bnej Menase zsidó gyökereit. A származásukat a Kr. e. 8. századi asszír hódításig visszavezető indiai zsidók első csoportja már 1982-ben visszaindult Izraelbe, azóta összesen 1700-an tértek vissza. A többiek, mintegy hétezren, idéntől mehetnek „haza”.
A hazavándorlók felkészítésére (a héber nyelv és a zsidó hagyományok oktatására) az elveszett törzsek felkutatására szakosodott Savej Izrael Alapítvány oktatási centrumokat hozott létre az indiai Manipur és Mizoram államokban. Izraelben pedig további 1-2 éves képzés vár az érkezőkre. A Perzsián és Afganisztánon át jó két és fél ezer éve Indiába érkezett zsidók mai leszármazottainak számát 300 ezerre teszik, de a többségük keresztény vallású, így az ő visszatelepítésük nincs napirenden.
Az izraeli kormány arról is nemrég döntött, hogy finanszírozza a zsidók és az Afganisztánban, Pakisztánban, Indiában élő pastuk közti genetikai rokonságot tisztázó kutatásokat. Shanaz Ali indiai kutató a haifai Institute of Technologyban mostanság az Észak-Indiában élő áfridi nevű pastu törzs tagjaitól vett DNS-mintákat hasonlítja össze. Az akár egy évig is eltartó munkát a zsidók genetikai feltérképezésében jeleskedő izraeli Karl Skorecki ellenőrzi. Az egyik feltételezés szerint az áfridi törzs Efraim elveszett népe lehet.
Ezek a vizsgálatok azért is kényesek, mivel a világban 42 millió pastu él, ebből 14 millió Afganisztánban, 26 millió Pakisztánban, főként a két ország határa mentén, és ők adják a szélsőségesen iszlamista mozgalom, a Talibán javát. Ezért mostanáig fel sem merült, hogy a pakisztáni és afganisztáni pastuk DNS-ét is elemezzék. Pedig izraeli antropológusok szerint éppen a pastuk és az elveszett törzsek valamelyike közti rokonságnak van a legnagyobb valószínűsége.
Mindezt alátámasztja a pastu szájhagyomány is, amelyben előfordul az izraelita ősök emlegetése. Törzseik neve is hasonlít a zsidókéhoz, a Juszufzaj például azt jelenti: József fiai. Az öltözködésben, az esküvői ceremóniákban, bizonyos ételek fogyasztásának elutasításában, a vallási ünnepek alatti gyertyagyújtásban is sok hasonlóságot látnak egyes szakértők. A pastuknál is pihenőnap például a szombat, és a fiaikat a 8. napon metélik, mint a zsidók (a muszlimoknál később kerül sor e beavatkozásra).
Navrasz Afridi, az indiai Lucknow Egyetem pastu származású professzora szerint a 10. századtól napjainkig számos zsidó, keresztény és muszlim írott forrás szól arról, hogy a pastuk Izrael egyik elveszett törzsének a leszármazottai. A nyugat-afganisztáni Herát mellett zsidó településnyomokat találtak, héber feliratú sírokkal, Kabulban pedig egy száz éve épült zsinagóga áll (üresen). Ám ha tudományosan be is igazolódik a rokonság, a muszlim pastuk aligha akarnak tömegesen Izraelbe emigrálni, amint a fogadókészség is igen kétséges.
KERESZTES IMRE
