A rohonci „Kétszázak” között ölték meg apámat, Gézát, ikertestvérével, Árpáddal együtt, mely szörnytettről cikkükben (HVG, 2010. július 24.) megemlékeznek.
Anyám már 1945-ben hírt kapott a Kőszegről elszállított munkaképtelen munkaszolgálatosok rohonci legyilkolásáról. Sírjaik felkutatására még abban az évben Rohoncra küldte egyik munkatársát, aki az akkor még igen kicsi városkából érdemi felvilágosítás nélkül tért vissza: a sírt és az eseményeket tagadták. 1946 óta levelezett a rohonci és a környékbeli hivatalokkal és a rohonci plébániával. Az előbbiek mosták kezeiket, semmiről sem tudtak, az utóbbi válaszra sem méltatta édesanyámat. Kötetnyi levelünk van. Magunk is többször jártunk Rohoncon, mindhiába.
A sírok végleges betemetésében részt vevő magyar munkaszolgálatos, Tolnai László Kőszegi végállomás című könyvében számolt be arról, hogy Rohoncon húsvét vasárnapján este megástak mintegy tizenöt L alakú sírt. Húsvét hétfőjén, az éjjel történt kivégzések után, a hevenyészve betemetett sírok mellett szétszórt papírokból és a kastély udvarára beszállított véres ruhadarabokból azonosították kőszegi bajtársaikat. Elmondta, hogy a sírok felett simára kellett eldolgozniuk a földet. Munkájuk végeztével a sírok helyét egy helybéli paraszt mindjárt fel is szántotta. A rohonciak egy része mindvégig hazudott, tagadott, ami nem csoda, hiszen népfelkelőik azon versenyeztek a főtéren, hogy ki tud egyetlen ökölcsapással megölni egy-egy munkaszolgálatost.
A megölt férfiak, ha nagyon lesoványodottak voltak is, körülbelül 40 kilósak lehettek. A kétszáz emberi roncs legalább nyolc tonnát nyomott, és körülbelül 4-6 köbméternyi térfogatot jelentett. Ennyi csont és bőr nem tűnhet el nyomtalanul! A magyarországi régészeti kutatásban újabban használt magnetometriát, mint a sírok megtalálásában eredményre vezethető új eljárást, nemrégiben az osztrákok szíves figyelmébe ajánlottam.
Rohoncon tisztességes emberek Refugius néven egyesületet alapítottak, és visszatekintve a letagadhatatlan múltra, a gyilkosságok helyszínének közelében emlékhelyet hoztak létre. Itt évente megemlékezést tartanak a helyi keresztény egyházak és a magyarországi zsidó felekezet képviselőinek részvételével.
VADÁSZ GÁBOR
(BUDAPEST)
