Érdeklődéssel olvastam a nagyvárosi közlekedésről közölt cikküket (HVG, 2010. július 17.). Amikor számokat és megállapításokat olvasok, mindig ellenőrzöm a két információ közötti lehetséges összefüggéseket, keresve a megerősítést vagy ellentmondást. Régóta figyelem értetlenkedve a közlekedéssel, sebességgel, buszsávellenőrzéssel kapcsolatos, tehetetlenséget ismételgető nyilatkozatokat. Már az autópályáknál is feltűnt az alábbival analóg ellentmondás. Cikkük adatai szerint a budapesti Kossuth Lajos utca bekamerázása után két hónap alatt több mint 200 ezer büntetőcsekket küldtek ki, ugyanakkor elháríthatatlan akadályként tornyosul a megoldás elé a kamerás ellenőrző pontonkénti fél–3 millió forintos költség. Számoljunk röviden utána! 20 ezer forintos büntetési tétellel kalkulálva a 200 ezer büntetőcsekk összege pontosan 2 milliárd forint. Ebből – az egyszerűség kedvéért – (az átlagnál magasabb értéket figyelembe véve) 2 millió forintos ellenőrző pontonkénti költséggel számolva 2 ezer kamerás ellenőrző állomás építhető ki. A cikkben közöltek szerint Budapesten 63 kilométeren van buszsáv. A 63 km (63 ezer m) hosszban elhelyezett 2 ezer ellenőrzési pont esetén 32 méterenként történne ellenőrzés. Tehát a két hónap alatt befolyt bírságból Budapesten – figyelembe véve az egy kamera által látott hosszt – méterenként ellenőrizhető lenne a buszsáv! Ugyanez történt egyébként az M1–M7 közös autópálya-szakaszon elsőként felállított sebességmérő készülék esetében. Az akkor befolyt összegből Magyarország összes autópályáján kiépíthető lett volna kb. 10 kilométerenként az ellenőrzés, gyakorlatilag teljes lefedettséggel, és így a közlekedési fegyelem, következésképpen biztonság garantálásával.
TÚRI ANDRÁS
(BUDAPEST)
