Nem részletezem lesújtó véleményemet a keserves, rángásos rendszerváltás hozamáról. Nem tartom alaptalannak azokat az állításokat, miszerint a Fidesz–KDNP rapid törvényhozási rohamával, személyzeti politikájával egy erősen centralizált államhatalmat ambicionál, amely kapcsán akár az egypártrendszerre is lehet vizionálni. „Kuruckodásomat” is elfojtva megértem, hogy a „mozgástér” tekintetében nem célszerű az IMF-et és Brüsszelt fumigálni (HVG, 2010. július 24.). Ám azt mégiscsak vérlázító botránynak tekintem, hogy egyesek 8 milliónál több fizetést húzzanak ebben a lerobbant országban, nevezzék az illetőt akár Simor Andrásnak, akár Baranyay Lászlónak. (Az egyik miniszterelnökünk a fizetését jótékony célra utalta, a másik 1 – egy! – forintot kért munkálkodásáért, s ezek akkor is masszív tények, ha még saját táborukban sem igazán népszerűek.) Média? Legyen szabad, de ne engedtessék meg, hogy a befogadó legalantasabb ösztöneire spekuláló, és főleg a brutalitást favorizáló kultúrszenny bugyogjon szinte minden tévécsatornán, a netről nem is beszélve. Felfokozott érdeklődéssel várom, mi lesz az önkormányzati választások után.
SZABÓ SÁNDOR
(BUDAPEST)
