Érdekes írásban mutatták be a magyar szociológia egyik jelentős – de nem feljelentős – alakjának, Szalai Sándornak az 1945 utáni magyar politikai rendőrséggel – nevezzük az egyszerűség kedvéért így a „szervet”! – kapcsolatos viszonyát (HVG, 2010. augusztus 21.). Miként azt cikkük jelzi, a háborús és népellenes bűncselekményekkel vádolt Bárdossy László volt miniszterelnök és külügyminiszter elleni perben Szalai Sándor a politikai ügyész szerepét töltötte be, és a vádlottra a legsúlyosabb büntetés kiszabását kérte, jelezve, hogy „Követelnem kell a legszigorúbb ítéletet, mert ebben az ítéletben mi most pontot teszünk ez után a huszonöt éves rezsim után”. A cikkben „hadüzenő miniszterelnöknek” nevezett Bárdossy nem üzent hadat egyetlen országnak sem. Az ellene lefolytatott büntetőeljárás során halálra ítélték és kivégezték. A hadüzenetre az 1920. évi I. törvénycikkben foglaltak szerint az államfőnek volt joga a Nemzetgyűlés előzetes hozzájárulásának kikérése mellett. Az 1920. évi XVII. törvénycikk viszont lehetőséget adott arra, hogy „Közvetlenül fenyegető veszély esetében a kormányzó a magyar összminisztérium felelőssége és a nemzetgyűlés késedelem nélkül kikérendő utólagos hozzájárulása mellett a hadseregnek az ország határain kívül alkalmazását elrendelheti.” Horthy Miklós a Kassa városát 1941. június 26-án ért légitámadás, illetve a Kőrösmező és Budapest között közlekedő gyorsvonat „meggéppuskázása” után e jogával élt. Horthy és a magyar katonai és politikai vezetés szinte minden tagja a szovjet támadókat valószínűsítette a jelentések alapján. (A vonat elleni támadó gép kétséget kizáróan szovjet volt, míg a Kassát támadó kötelék nemzeti hovatartozásáról azóta is ádáz viták folynak.) Az államfői döntést a minisztertanács elfogadta (hogy miként és hogyan, azt nem egyszerű rekonstruálni, mivel az 1941. június 26-ai rendkívüli minisztertanácsi ülésnek két jegyzőkönyvvariánsa található a Magyar Országos Levéltárban, amelyek minden jel szerint 1945-ben készültek bárcziházi Bárczy István volt miniszterelnökségi államtitkár, a minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvvezetőjének hathatós közreműködésével). A következő napon, 1941. június 27-én Bárdossy a következő bejelentést tette a képviselőházban: „Egészen rövid bejelentést szeretnék tenni. A Ház elnöke méltó szavakkal bélyegezte meg a Szovjet népjogellenes és minősíthetetlen támadást. A magyar királyi kormány megállapítja, hogy a támadások következtében Magyarország és a Szovjet-Unió között a hadiállapot beállott.” E mondatok nem hadüzenetet jelentettek. Bárdossy jól ismerte a magyar törvényeket és a miniszterelnök jogkörét is. Törvénytelenséget nem követett el, de az államfői döntés gyors és kritika nélküli elfogadása Magyarországot a második világháború tevékeny részesévé tette.
SZAKÁLY SÁNDOR
HADTÖRTÉNÉSZ (BUDAPEST)
