Régi-új barázdák

Hét évtizedes rejtőzködés után soha nem hallott dzsesszlemezek kerültek elő egy zseniális, ám kissé különc amerikai hangmérnök hagyatékából. A mintegy ezer lemez különlegessége elsősorban az, hogy hosszabb felvételeket tartalmaz, mint az akkoriban, az 1930-as évek vége felé használatos, mindössze három perc rögzítésére alkalmas, 25 centi átmérőjű, percenként 78-as fordulatszámú lemezek (magnetofont akkor még nem használtak). William Savory korabeli rádióközvetítéseket rögzített nagyobb átmérőjű alumíniumlemezeken, időnként már – korát megelőzve – 33-as fordulatszámmal. A hagyaték most került a New York-i nemzeti dzsesszmúzeumba, a hangrestaurálás hosszú munkája már folyik. A felvételek többsége a múzeum vezetői szerint mai füllel hallgatva is meglepően jó, már csak azért is, mert Savory nemcsak kiváló hangmérnök, hanem vájt fülű amatőr zenész is volt. A hosszabb felvételeken olyan improvizációk és egyéni hangú feldolgozások is megőrződtek, amelyek a háromperces lemezekre nem fértek rá. A nagy nevek – Louis Armstrong, Benny Goodman, Billie Holiday és sokan mások – mellett mai szakértők olyan zenészekre is rácsodálkozhattak, akiknek máshol nem maradtak fenn méltó felvételeik. A leletről részletesen beszámoló New York Times például Herschel Evans szaxofonos nevét említi ezek sorában. A restaurálás után a dzsesszmúzeum szeretne minél több felvételt közzétenni, de egyelőre kérdéses, hogy ennek nincsenek-e szerzői jogi akadályai.