Dohányriadó

Bár csak egyszerű növény, fondorlatos trükköt bevetve az ellenségei ellenségeivel szövetkezik, ha veszélyben érzi magát a Nyugat-Amerikában termesztett coyote dohány (Nicotiana attenuata). Ha azt érzékeli, hogy leveleit az amerikai dohányszender lepke hernyói rágcsálják, magához édesgeti legfőbb kártevője gyilkosait. Stresszreakcióként más növények is illóolajokat bocsátanak ki, amikor megsérülnek, ilyen molekuláknak köszönhető például, hogy a frissen nyírt pázsit illata jellegzetesen más, mint a fűé általában. Csakhogy a coyote dohány – írták Ian Baldwin és Silke Allmann molekuláris ökológusok a Science tudományos folyóiratban – kétféle stresszreakcióra is képes. Ha a levél valamilyen kártevő rágása következtében sérül, és a seb környékén a növény a kártevő nyálának beszivárgását érzi, akkor jön létre a módosult illatanyag. Ennek jellegzetes szagára odarajzanak a Geocoris nemhez tartozó poloskák, amelyeknek egyik kedvenc eledele a dohányszender, így a levélnek jó esélye van arra, hogy nem rágják tovább. A dohánylevelekből táplálkozó lepkefajok közül az amerikai dohányszender az egyetlen, amely olyan könnyelmű, hogy nyálával kiváltja ezt a reakciót. A kutatók szerint ez azt jelzi, hogy evolúciós szempontból a dohányt ingerlő anyagnak az erős antibakteriális hatása révén több az előnye, mint a veszélye. Feltehető, hogy a „mosatlan zöldségek” fogyasztása után segíthet kivédeni a baktériumfertőzéseket.