Ha a HVG Kiadó ajánlatában szerepel majd, meg fogom venni a könyvet.Addig nem találgatom, hogy a szerző minő érvekkel tart ki az iraki intervencióban való részvétel mellett – amelynek szükségességét aládúcolandó, ha jól emlékszem, a brit titkosszolgálat álságos casus bellit konfabulált. Az USA rövidesen megszünteti iraki szerepvállalását, és bízvást ez fog történni Afganisztánban is, ezért jobban érdekel: mi várható? Hogy a koalíciós hadműveletek vége után a két balogul „megsegített” országban elhúzódó káosz keletkezik, nincs szemernyi kétségem, azt meg biztosra veszem, hogy a vallásilag szegdelt muszlim világ egységesen úgy ítéli meg a történteket, mint az USA és szövetségesei csúfos vereségét, s tovább fokozódik a már ma is, hol nyíltan, hol lappangóan jelen levő Nyugat-ellenessége. És megnő Irán szarva, a muszlimok bosszúvágya nem reked meg a verbális szinten. A hőn áhított közel-keleti békemű esélyei megcsappannak, és még az „atomhatalom” Izrael állam tartós fennmaradhatósága tekintetében is szkeptikus vagyok. Itt is, ott is új paradigmáról, új világrendről olvasok – ezek kapcsán szóba kerül a BRIC-országok feljövetele is -, de a történelem tanúsága szerint az új „rendet” mindig elhúzódó nemzetközi kataklizma szokta megelőzni, s ezt most számos egyéb, itt nem részletezhető „üzemzavar” is valószínűsíti. Ami minket illet: a nyomatékosan ünnepélyes végtisztességet meg kellett adni a Baglan tartományban meggyilkoltaknak, de a közvélemény többségéhez csatlakozva mondom: az égvilágon semmi keresnivalónk nincs Afganisztánban.
SZABÓ SÁNDOR
(BUDAPEST)
