A mexikói forradalom iránti már-már vallásos elkötelezettsége jeléül 1910-et tartotta születési évének a valójában három évvel korábban született Frida Kahlo, így akár centenáriuminak is tekinthető bécsi tárlata, ahol több mint 150 festménye és rajza látható. Emellett fényképek és személyes tárgyak, köztük az a sarló-kalapáccsal dekorált fűző is, amelyet a betegségekkel küzdő, buszbalesetéből soha fel nem épült Kahlo a gerincbántalmai miatt hordott. A festő avantgárdtól szürrealizmusig terjedő korszakait felölelő kiállításon megtekinthető utolsó, Önarckép egy napraforgó közepében című műve is, amelyet halála évében, 1954-ben készített. A többek mellett a szintén festő kommunista férj, Diego Rivera barátjával, a Szovjetunióból száműzött Lev Trockijjal is viszonyt folytató, biszexualitását is nyíltan vállaló Kahlo képeinek nagy része életrajzi ihletésű, voltaképpen szenvedéstörténet, betegségről, vetélésről, magányról, depresszióról, halálról.
Bécs, Bank Austria Kunstforum, szeptember 1. – december 5.
