Létezik-e karakteresen magyar építészet a Makovecz Imre nevével fémjelzett organikus iskola után? Erre a kérdésre is megtalálni véli a választ az egyebek közt a budakalászi faluházat, az ürömi általános iskolát, a lajosmizsei városházát tervező Turi Attila építészt bemutató könyv. Wesselényi-Garay Andor szerint az organikus építészet újabb hullámainak képviselői – Turi mellett például Ekler Dezső, Turányi Gábor, Erhardt Gábor vagy Salamin Ferenc – összetéveszthetetlen formanyelvet fejlesztettek ki. A posztorganikus építészetet – a Makovecz-házak kedvelt, de az időjárás viszontagságainak nehezen ellenálló fájával szemben – a nyers tégla intenzív használata jellemzi. A vakolatlan tégla esetében sincs mód utólagos korrigálásra, azt ugyanolyan pontosan, a kézművesség szabályai szerint kell rakni, ahogy a fával dolgozik az ács. A helyben kitermelt agyagból kiégetett vagy a bontott tégla földrajzi és időbeli értelemben is jó közvetítő anyag. Használata révén „az épület a hazai táj és a tradíció részévé válhatott úgy, hogy közben elkerülhette azt a mitikus múltidézést, amivel a magyar organikus építészet az első társadalmi sikereit aratta”.
Serdián Könyvkiadó
