Az amatőr családi filmkrónikák a boldogságról szólnak: pancsoló gyerekek, a magyar tengerben egymást fröcskölő párok, a parton poharazó kempingezők mosolyognak az 1960–1970-es évek műszaki slágertermékébe, a Super 8-as kamerába. A felhőtlen öröm megkérdőjelezhetetlen, a boldogság pillanatfelvételei mégis csupán epizódadalékokká lényegülnek át a Collegium Hungaricum Berlin Balatonfüredre érkezett vándorkiállításán. Forgács Péter és Hámos Gusztáv kristálytiszta logikájú kinematográfiai installációja szinte befogadhatatlan. A kivetítőkön folyamatosan és megállíthatatlanul váltják egymást az elképesztő históriák. Az igen eltérő sorsú, felfogású kelet- és nyugatnémet megszólaltatott férfiakat és nőket ebben a teremlabirintusban egyvalami köti össze: az NDK árgus szeme és megtorló gépezete. Merthogy minden elmesélt tragikus vagy szerencsés kimenetelű privát történetben az információmorzsákat is mániákusan gyűjtő keletnémet állambiztonsági szervezet, a Stasi tevékenysége köszön vissza. És ami még közös: a relatív szabadság egykori helyszínjelképe, a Balaton, ahol – ha évente csak szűk két hétre is – megvalósulhatott az elszakított családok, rokonok, barátok és szerelmesek áhított reménye, a német egység.
Balatonfüred, Vaszary villa szeptember 19. – 2011. június 26.
