AP/ Hasan Jamali
Nyugodtan építhetné a muszlim kulturális központot a 2001. szeptember 11-én lerombolt manhattani Világkereskedelmi Központtól kétsaroknyira a 62 éves Fejszál Abdul Rauf, ha a Tea Party konzervatív mozgalom nem korbácsolta volna fel az iszlámellenes indulatokat az egy hónap múlva esedékes félidős amerikai kongresszusi választás kampányában. Tavaly, amikor a New York Times napilap ismertette a Park51 nevű, 13 szintes létesítménybe szánt imaterem tervét, az elképzelés még visszhang nélkül maradt, most viszont újdonsült ellenzői a környék megszentségtelenítőjének, az ötletgazda Raufot pedig báránybőrbe bújt szélsőséges hitterjesztőnek mondják.
Pedig a harciasság távol áll az iszlám, a keresztény és a zsidó vallás békés egymás mellett élését szorgalmazó Rauftól. Kuvaitban született, apja egyiptomi származású imám és szunnita vallástudós volt, aki a kairói Al-Azhar Egyetemen tanult, majd kormánymegbízásból az arab világban tanított, de később Cambridge-ben és Londonban is oktatott, Malajziában pedig az ottani nemzetközi muszlim egyetem első rektora lett. Családjával együtt 1965-ben költözött New Yorkba, ahol muszlim kulturális központot és mecsetet irányított. A négy testvérével együtt érkezett Rauf az 1960-as évek szabados amerikai világába csöppent. A Columbia Egyetem fizikushallgatójaként igencsak kedvelte az autókat és a nőket, de azért a szabad szerelem hívévé nem vált.
Az 1967-es hatnapos háború idején zsidó évfolyamtársaival élénk eszmecserét folytatva próbálta megérteni a konfliktust. Diplomaszerzését követően rövid ideig tanított, és belekóstolt az ingatlankereskedelembe is. Muszlim hitre áttért amerikai nőt vett feleségül, akitől két gyereke született, akárcsak második, malajziai származású nejétől. A valláshoz vezető útra 1983-ban tért vissza, és imám lett az iszlám misztikus szúfi irányzatához tartozó New York-i Masjid al-Farah-mecsetben, amely az akkor még álló Világkereskedelmi Központtól 12 sarokra működött. Gyülekezete toleráns volt, a szertartásokat például nő is vezethette. A mecset látogatói közé tartozott a kasmíri születésű, emancipált belsőépítész, Daisy Khan, aki a kilencvenes évek végén Rauf harmadik felesége lett.
Az 1979-ben amerikai állampolgárrá vált imám a 2001-es terrortámadás után vált ismertté, különösen amikor több tévéműsorban is bizonygatta, hogy az iszlám békés vallás, amelyet eltorzítottak a dzsihádisták. George W. Bush és Barack Obama kormánya is többször küldte békemisszióra az arab világba, és az USA mások mellett Raufon keresztül kért bocsánatot a bagdadi Abu Ghraib börtönben amerikai katonák által elkövetett kínzásokért.
A békét kereső imám gyakran került két tűz közé: külföldi útjain sokan Amerika bábjaként tekintettek rá, az USA-ban pedig azzal kavart vihart, hogy a Hamász iszlamista palesztin szervezetet csak vonakodva nevezte terroristának, 2001. szeptember 11-e után pedig arra emlékeztetett, hogy Washington a szovjetek ellen még támogatta, így részben maga építette fel Oszama bin Ladent. Az angolt máig enyhe akcentussal beszélő, antialkoholista Rauf New Jerseyben él, ahol több ingatlannak is a tulajdonosa. Öt könyvet és számos újságcikket írt, nonprofit alapítványokat hozott létre, de amatőr szakácsként sem tagadja meg sokszínű múltját, vendégeit ázsiai, arab és amerikai ízek kavalkádjával várja.
