Objektív bemutató

A fényképezőgép akár el is vezeti gazdáját a megörökítendő nevezetességek elé, mivel a Casio egyik új modellje nem csupán GPS-alapú helymeghatározásra képes, hanem a koordinátákhoz kapcsolja a gépbe épített térkép ajánlásait a világ tízezer, fotózásra ajánlott nevezetességéről. Akinek ennyi automatizálás túlzás, az örömmel fogadhatta a legnagyobb szakkiállítás, a múlt heti kölni Photokina egyik retrócsemegéjét, a XX. század legendás Leica riportergépére hajazó Fujipix X100-at. Ennek nemcsak formája és bőrutánzatú külseje idézi a régi időket, hanem az a – néhány más gyártónál is újrafelfedezett – módszer is, hogy több kézi beállítást az objektív forgó gyűrűjével lehet elvégezni. Az automaták térhódítását jelzi viszont, hogy az élességállítás javulásával a Photokinán több olyan fényképezőgép is megjelent, amely az eddigieknél jobb mozgóképet is föl tud venni, vagyis közeleg az idő, amikor az amatőröknek nem lesz szükségük külön videokamerára. A térhatású tévék új divatjához a fényképezőgépek is alkalmazkodnak (bár maga a két fotóból összerakott sztereokép nem újdonság: 1838-ban készült az első). Akad olyan modell, amelynek hátlapján, a két képet apró prizmákkal térhatásúvá egyesítő kijelzőn nyomban megtekinthető a háromdimenziós kép – amely azonban később, a tévéképernyőn csak az ahhoz való szemüveggel szemlélhető. Egészen más, kísérleti (talán jövőre a boltokba kerülő) modellt mutatott be a német Minox: ez négy egymás fölötti objektívvel négy külön képet készít. Ezeknek az egymásra úsztatását kis számítógépes program végzi, és a szemüveg nélkül élvezhető térhatású kép olyan, mintha a szemlélő a fejét ingatva figyelné a világot.