AP/ Kin Cheung
A dalai láma mellett Václav Havel volt cseh államfő is kampányolt azért, hogy az idei Nobel–békedíjat a bebörtönzött kínai ellenzéki, az 54 éves Liu Hsziao-po kapja. Havel kiállása érthető, az emberjogi aktivista most éppen azért ül rács mögött, mert két éve az egykori csehszlovák ellenzéki fémjelezte Charta'77-hez hasonló kiáltványban sürgette Kínában a politikai szabadságjogok kiterjesztését, és bírálta az egypártrendszert. A Pekingtől 500 kilométerre északkeletre, Csincsouban lévő börtönben öt köztörvényessel összezárt, bűnözőnek tekintett Liu 1955-ben az északkeleti Csilin tartományban született, értelmiségi családban. A kulturális forradalom idején, 14 évesen apjával együtt Belső-Mongóliába küldték átnevelő mezőgazdasági munkára. A Mao Ce-tung halálát követő politikai enyhülést kihasználva szülővárosa, Csangcsun egyetemén irodalmat tanult, és hat társával Ártatlan szívek néven költői csoportot alapított. Később Pekingben doktori címet szerzett és egyetemi tanár lett, publikációiban akkoriban szokatlan vehemenciával bírálta a kortárs kínai irodalmat. Vendégtanárként oktatott Hawaiin és Oslóban, 1989-ben pedig a New York-i Columbia Egyetemen. Ott érte a demokráciát követelő diákok pekingi demonstrációjának híre, és azonnal hazautazott. Rövid időn belül a Tienanmen téri tüntetők egyik ideológiai vezetőjévé vált, és a mozgalom békés, a reformok érdekében a hatalommal kiegyezésre törekvő irányzatát támogatta. Emiatt külföldi száműzetésben élő kínai ellenzékiek nyílt levélben a rendszerrel szembeni állítólagos puhasága miatt érdemtelennek tartják a Nobel-díjra. Azt sem bocsátották meg neki, hogy 1988-ban egy hongkongi lapnak nyilatkozva úgy vélte, Kínának legalább 300 évi gyarmati megszállásra lenne szüksége, hogy gyökeret verjen a demokrácia.Az 1989-es véres rendcsinálás előtti éjszakán a katonai alakulatok parancsnokaival egyezkedve Liu több száz diákot bírt távozásra a Tienanmen térről. A pekingi kormány ezt nem értékelte, és ellenforradalmi tevékenység vádjával, ítélet nélkül, húsz hónapig az egyik legszigorúbb börtönben tartotta, ahonnan csak önkritika gyakorlása után engedte szabadon, de 1996-ban a közrend megsértésének vádjával, rendszerkritikai tevékenysége miatt háromévi kényszermunkára ítélték. Börtönévei alatt első felesége elvált tőle, és a munkatáborban, egyszerű szertartáson vette feleségül aktivistatársát, a költő és fotós Liu Hsziaót.A gyerekkori dadogását levetkőzni nem tudó, láncdohányos Liu az ezredforduló után szűkösen, hongkongi és tajvani lapoknak eljuttatott publikációkból, szoros rendőri felügyelet alatt élt. A tűréshatárt az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata elfogadásának 2008-as 60. évfordulójára időzített Charta'08 kiáltvány megfogalmazásával lépte át. Újabb rendszerellenes tevékenységért 2009 karácsonyán – amikor a nyugati tudósítók szabadságra hazautaztak, az amerikai, svéd és brit diplomatákat pedig kizárták a tárgyalóteremből – három nap alatt 11 évre ítélték. Kína régóta vágyott saját Nobel-díjasra – eddig kilenc külföldön élő kínai tudós és egy emigráns író kapott kitüntetést, valamint a dalai láma 1989-ben békedíjat –, ám Liu megtiszteltetését sértésnek vette. A hírt közlő külföldi tévécsatornákat és internetes oldalakat azonnal blokkolta a kínai cenzúra, amely a twitter- és sms-üzenetekből is igyekezett kiirtani az egyik kedvenc írójaként Franz Kafkát megnevező Liu nevét.
