HVG, 2010. OKTÓBER 9.
Hányszor hallottuk, hogy a nép bölcs, egyszer, megszorítások után meg ezt: „Köszönöm, Magyarország!” Most a nép perdöntő hányada egymás után kétszer is a Fidesz–KDNP mellé állt. Csúnya, csúnya népecske? Terítek: baloldali voltam, vagyok, ide egy erős szakszervezetiségre támaszkodó szocdem modellt reméltem, és az Antall–Boross-kabinet alatt szoclib hatalomért emeltem szót az egyik hetilapban. Amelynek dicséretére legyen mondva, hogy a Bokros-csomag paupernyomorító hatásai ellen írt berzenkedéseimnek is helyt adott. Az MSZP összefeküdt a liberálisokkal, akik neoliberálisokká váltak. A lesújtó következmények ismeretesek. Örülök, hogy a HVG inkább leíró, elemző, jobbra is, balra is tárgyilagos magatartást mutat, mellőzve szitkot, átkot, hurítást. Nem vagyok vak: a kormánypártok az erősen centralizált (diktatúragyanús) államrezont már nagyjából kiépítették. Ez merőben hatalomtechnikailag előnyösebb a négyévenként változó, ide-oda rángó polgári demokráciánál. A lényegi kérdés a következő: a nagy lehetőséghez kellő felelősségtudat és szakmaiság is társul-é majd, másként szólva, mutatis mutandis „jozefinista” lesz-é. Javít-e a „démosz” sorsán, vagy az ismét orcára esik.
SZABÓ SÁNDOR
(BUDAPEST)
