HVG, 2010. OKTÓBER 16.
emrég írtak a szemüveg nélkül is élvezhető térhatású tévékről. Nos, én 1964-ben, az akkori Leningrádban tett tanulmányutam kapcsán jutottam el ott egy különleges moziba. Igazi 3D-s mozi volt, szemüveghasználat nélkül, amelynek ma fel sem bukkan a híre, azaz még az oroszok sem dicsekszenek vele. A mozi hosszúkás teremben működött, elég sok ülőhellyel. A vetítőfelület elég nagy volt (lehetett úgy 2 x 1,6 méteres), prizmák seregéből állt, és alatta volt egy további „jelzőprizma”. Úgy kellett a székeken elhelyezkednünk, hogy a jelzőprizma láthatatlan maradjon. Ha egy határon túl elmozdult az ember feje, szeme, a prizma vörösen felvillant, figyelmeztetve, hogy elveszítjük a 3D-s hatást. Hosszú filmek vetítésére az eljárás igencsak kényelmetlen lett volna, de néhány természetfilm erejéig jó volt. Mintha egyórás vetítésre emlékeznék. Nekem rendkívül imponált, és a téma feléledése kapcsán vártam, legalább említik itt-ott, hogy létezett ilyen is.
GYULAI JÓZSEF
(BUDAPEST)
