Kucsmagomba gőzbatyutésztával, új élet az illegalitás klausztrofóbiás szorongásaival, foghúzás csőfogóval. Menüpontok Berlin thai–kínai–vietnami gyorsbüféseinek ét- és létlapjáról – ahogy a német kortárs dráma itthon is sokat játszott sztárja, Roland Schimmelpfennig tálalja legújabb darabjában, amely most Gothár Péter víziójaként elevenedik meg a Katona József Színházban. A sárkánybüfé mindössze néhány négyzetméterre zsúfolt szakácskompániája – Fullajtár Andrea, Tenki Réka, Mészáros Béla, Kocsis Gergely és Hajduk Károly – körül, ha nem is látható, de azonnal érezhető a zsíros gőzcseppektől terhes csempefal. A világméretű kifőzdét szimbolizáló mikroközösség fullasztó rendszerét nem zilálja szét egy-egy lángoló wok, de egy begyulladt szuvas fog annál inkább. Pénz és egészségügyi papírok híján az egyik szakács kolléga avanzsál fogorvossá, rozsdás fogó finom műszerré, a jajveszékelés közt kiröppenő szuvas jószág pedig végzetes dráma forrásává. Az idei év legjobb német drámájának ítélt munkában egyetlen virtuális asztalnál falatozik távol-keleti bevándorló és a felső szomszédok: nyugdíjas, kismama, stewardess és közértes. Ráadásul valamennyi karaktert a szakácsok alakítják. Mindenki felcserélhető. Valóban csak a bevándorlókat tartja fogva a csempézett karantén? Létezik-e visszaút a távoli hazába? Túl lehet-e élni a kényszer szülte barbár sebészeti beavatkozást? Fogas kérdés.
Katona József Színház
