HVG, 2010. november 6.
Írásukban a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeumot Hadtörténeti Múzeum és Levéltárnak nevezték. Ilyen nevet az intézmény azonban soha nem viselt. 1918. novemberi létrehozásakor a neve Hadtörténelmi Levéltár és Múzeum volt. Első vezetője 1918. november 1. és 1920. szeptember 30. között olysói Gabányi János alezredes – később ezredes, majd címzetes tábornok – volt. Őt az intézmény élén, igazgatói „titulussal” Rubint – később vitéz Rubinthy – Dezső vezérőrnagy, majd altábornagy követte. 1922. november 19-én az intézmény két önálló részre vált, és létrejött a magyar királyi Hadtörténelmi Levéltár (1930. május 1-jétől magyar királyi Hadilevéltár), illetve a magyar királyi Hadtörténelmi Múzeum (1930. május 1-jétől magyar királyi Hadimúzeum). 1945 után a két intézmény hol külön, hol közös vezetés alatt állt. 1947 márciusától Honvéd Levéltár és Múzeum néven működött, majd 1950. október 1-jétől különvált, Hadtörténelmi Levéltárra, illetve Hadtörténelmi Múzeumra. A két intézményt 1957-ben egyesítették, és lett belőle Hadtörténelmi Intézet és Múzeum, majd Hadtörténeti Intézet és Múzeum. Volt, amikor a vezérkar, és volt, amikor a Politikai Főcsoportfőnökség alá tartozott az intézmény. Élén – az 1918-as alapítás óta – állt(ak) igazgatók, főigazgatók, parancsnokok, majd ismét főigazgatók. Ami viszont soha nem tartozott az intézmény(ek) feladatkörébe, az a hadisírgondozás. E feladat a tudományos és közgyűjteményi intézetbe 1990 után került, részben „személyzeti kérdés kezelése” miatt. A hadisírgondozás ügye a két világháború közötti időszakban a Honvédelmi Minisztérium ügy- és feladatkörébe tartozott. A Hadigondozási – később 22. – osztály intézte – más feladatokkal egyetemben – a hadisírokkal kapcsolatos ügyeket. Volt olyan magyar királyi követség – például Bukarestben –, ahol a hadisírok ügyével egy időben külön „attasé” – nem a katonai attasé! – foglalkozott.
SZAKÁLY SÁNDOR
HADTÖRTÉNÉSZ (BUDAPEST)
