Hangyányi biomérnökök

A levélvágó hangyák föld alatti kolóniáiban olyan összetett ökológiai rendszerek működnek, amelyek a legújabb kutatási eredmények alapján modellül szolgálhatnak a bioüzemanyagok fejlesztéséhez is. A Közép- és Dél-Amerika trópusi erdőiben honos, rendkívül szervezett társadalomban élő hangyafaj fejlett gazdálkodást folytat (képünkön az idei Év természetfotósa pályázat egyik díjnyertes felvétele). Egy több millió tagot számláló boly évente mázsaszámra gyűjti járataiban a falevéldarabkákat, ám nem azért, hogy megegye: a szorgos hatlábúak gombákat termesztenek rajtuk, és csak azokat fogyasztják el. Az amerikai Wisconsin-Madison Egyetem tudósai négy éve fedezték föl, hogy a hangyák a gombák mellett baktériumokkal is közösségben élnek. Ezek a mikroorganizmusok fontos szerepet játszanak a gombatermesztésben, ugyanis antibiotikumot állítanak elő, ha élősködők – azaz rivális gombafajok – jelennek meg a gombaültetvények környékén. Ugyanez a kutatócsoport most arról számolt be, hogy egyes baktériumok vélhetően a levelek lebontásában is nélkülözhetetlenek, ugyanis a „csapatban” egyedül ők képesek a cellulóz földolgozására. A tudósok azt remélik, hogy a különböző baktériumtípusok ez irányú szerepének tisztázása előmozdíthatja az új típusú bioüzemanyagok fejlesztését. Ezek az üzemanyagok gazdaságosabb alternatívái a hagyományos, kukoricából előállított bioetanolnak, de egyelőre nagy technológiai kihívást jelent az előállításukhoz szükséges cukor kinyerése a növények vázában található szénhidrátféléből. Néhány állat, köztük a szarvasmarhák és a termeszek könnyen megbirkóznak e feladattal sajátos bélflórájuk révén, ám a hangyakolóniák ökorendszerei mindezt egészen nagy méretekben, „külsőleg” is végre tudják hajtani.