HVG, 2010. október 9., 16.
Nem szokásom hozzászólni a HVG-ben megjelenő cikkekhez, de a Kormány és a magyar üzletláncok felcím alatt közölt írásukhoz, s főleg a CBA szóvivőjének a következő számban megjelent reflexiójához kénytelen vagyok néhány megjegyzést fűzni. A rendszerváltást követően a multik minden akadály nélkül kezdtek el terjeszkedni. A magyar beszállítók azt vették észre, hogy a megszokott értékesítési csatornáiktól (Füszért, hazai láncok) mennek át a fogyasztók a multikhoz. Az utóbbiak bevezettek számos olyan díjat, amit saját, honos országukban (Anglia, Franciaország, Hollandia, Németország) nem is ismernek. Ezek a díjak két csoportra oszthatók. Az egyikbe a forgalomtól független díjak tartoznak, ilyen például a belistázási díj, a polcpénz, az ármódosítási díj. A forgalommal arányos díjak csoportjába pedig például az akciós újságban való megjelenés szerződéskötési díja tartozik.
A hazai érdekeltségű láncok, csoportosulások jó tanulónak bizonyultak, és hamar átvették a multik stílusát. Törvénnyel szabályozni fizetési feltételeket nem egyszerű dolog, és a 2009. évi XCV. számú törvénnyel nem is sikerült. A törvény hatálybalépése óta a keretszerződésben minden multi 30 napos fizetési haladékot ír, ám egyszersmind a szállító orra alá dug egy olyan papírt is, mely szerint a szállító további 30–45–60 nap késedelmet tolerál. Így játsszák ki a törvényt, és biztosítják a 60–90 napos fizetési szabályt.
Kétségbe vonom azt az állítást is, hogy a CBA a szerződésben rögzített 30 napon belül fizet. Utalnék arra az egyetlen példányban kiállított nyilatkozatra, amelyet a beszállítóval aláíratnak arról, hogy ő 60–90 nap fizetési késedelmet tolerál, majd ezt a dokumentumot becsúsztatják a fiók aljába. Nem igaz, hogy az évente májusban szervezett ankét, vagy ahogy idén nevezik, nemzetközi vásáron való megjelenés önkéntes és a költségeket tekintve arányos lenne. Addig nincs éves keretszerződés, amíg a beszállító nem vállal egy, a CBA által diktált összeget. Hogy képben legyenek: 40-50 millió forintos forgalmat lebonyolító cégnek 400–600 ezer forintot kell kifizetnie. Egyszerű volna állításomat bizonyítani, ha az erre illetékes szerv, például a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal venné a fáradságot, és összeadná, mennyi pénzt szed be a cég ezen a címen, és valójában ezt a rendezvényt mekkora költséggel rendezik meg. Ezek az adatok bizonyítanák, hogy ez az összeg diktátum a CBA részéről, nem pedig alku tárgya.
HOFFENZOLLER ZSUZSA
(BUDAPEST)
