HVG, 2010. december 25.
Megegyezés közelébe jutott a kormány a Malév kisebbségi tulajdonosával, a Vnyesekonombankkal, de hogy ez mennyibe fog kerülni az adófizetőknek, azt még nem tudni. Eddig csak az idén 45 milliárd forintot tettünk be a cégbe, amely naponta átlagosan 9000 embert fuvaroz a világban. Nagyjából ugyanennyivel támogatjuk 2010-ben mi, adófizetők a napi 800 ezer utast szállító BKV-t is. Mondhatná valaki, hogy viszont a Malévval járnak nyaralni a magyar dolgozók. Hát nem. A háztartásstatisztikák azt mutatják, hogy tíz magyarból nyolc sehol sem nyaral. Akik elutaznak valahová, azok közül se mindenki repül (és ők se mind Malévval). Malévval repülni inkább mondható exkluzív, mint közösségi közlekedésnek. A MÁV, a Volán és a BKV nélkül megállna az élet, nem működnének gyárak, üzletek, még az államigazgatás sem. Mégsem kapják meg évtizedek óta azt a támogatást, amit a közösségi közlekedésnek sok európai államban megadnak az adófizetők. Ott felismerték a vasút és a városi közösségi közlekedés társadalmi, nemzetgazdasági, környezetvédelmi előnyeit, nálunk mások a prioritások. A Malév utasai a legfontosabbak a közlekedők közül. A céget a kormány hol eladja, hol visszavásárolja, miközben gondoskodik a mérleg szerinti vesztesége pótlásáról. Mert a Malév éves mérlege utoljára 2000-ben volt pozitív, azóta évről évre sok milliárd forint az a kiadása, amivel szemben nem áll üzemi bevétel. Mégsem megy csődbe, mert a kormány az adófizetők pénzén meg-megemeli a jegyzett tőkéjét, gálánsan kipótolva a veszteséget. Nem értem, miért teszi, hiszen halvány remény sincs arra, hogy ez a cég valaha is talpra áll. Ha a Magyarországon élőknek és az ideutazóknak szükségük volna a Malévra, akkor az nyilván meg tudna élni a jegyárbevételekből csakúgy, mint a világ sok más légitársasága. De láthatóan nem tud, aminek nem lehet más oka, mint az, hogy nincs akkora piaca, amiből legalább nullszaldóval működtetni lehet. Svájc nem habozott nemet mondani a Swissair megmentését követelőknek, és hasonlóan cselekedett Belgium is a Sabenával. Mindkét ország azóta is a világ versenyképességi listájának élvonalában van, nem hiányzik hozzá a nemzeti légitársaság. Kövessük a példájukat! Ha az eddigi tőkeemeléseket már nem lehet is visszacsinálni, a legközelebb esedékes milliárdokat érdemes volna valami értelmesebbre költeni.
VARGHA MÁRTON
A LEVEGŐ MUNKACSOPORT TÉMAFELELŐSE (BUDAPEST)
