HVG, 2011. január 15.
A nőknek joguk van ahhoz, hogy ugyanolyan társadalmi megbecsülés övezze őket, mint a férfiakat, s hogy azonos munkakör betöltésekor, azonos végzettséggel ne keressen kevesebbet egy nő, mint egy férfi. Számos ponton viszont a véleményem eltér a szerzőétől. Nem hiszem, hogy „tudatosan sulykolt nézet” lenne az a felfogás, hogy a kisgyermek csakis az édesanyja mellett fejlődhet egészségesen. Fizikailag természetesen bármely más személy is elláthatja a gyermeket egyéves kora után, azt az érzelmi kötődést, biztonságot azonban, amit az anya jelent, nem tudja neki megadni senki más. Azáltal, hogy nők vagyunk, és szerencsére még mi hozzuk világra a gyerekeket, vállalnunk kell, hogy a gyermekeink életében mi vagyunk a meghatározók akár akarjuk, akár nem. Fantasztikus az a kapocs, ami anya és gyermeke között teljes természetességgel alakul ki, az élet nagy ajándéka, ha az anya minél több időt tölthet a gyermekével. Busásan megtérül a befektetett energia – persze csak akkor, ha az együtt töltött idő minőségi, és nem csak mennyiségi.
Nem hiszem, hogy bölcs dolog lenne előírni, hogy a támogatási időszak egy részében az apa maradjon otthon a gyermekkel. Úgy érzem, manapság játszva csereberéljük a szerepeket, pedig igenis vannak tipikus női és férfiszerepek. A férfiak emiatt válságban is vannak rendesen. Egyre több az önmagát kereső tini és fiatal is, akinek már nem világos, milyen mintával kellene is azonosulni. De tételezzük fel, hogy otthon marad az apa. Előfordulhat, hogy maximálisan mindent megcsinál (főz, mos, takarít), egy dolog azonban hiányozni fog belőle: az anyai ösztön. Nálunk legalábbis nincs ilyenje a férjemnek. Ő még soha nem ébredt föl arra, hogy a gyerek a szomszéd szobában lázas. Én igen. És ez, gyanítom, akkor sem változna, ha hivatalosan ő lenne otthon a gyerekkel. Maradna a kifacsart anya, aki napközben dolgozik, éjjel esetleg a beteg gyereket ápolja, és azért hellyel-közzel a háztartást is rendezi. Biztosítani kellene, hogy érték legyen a nők gyermeknevelő tevékenysége, mert szerintem a legtöbb nő nem azért rohan vissza dolgozni, mert azt sokkal jobban szereti a gyermeknevelésnél, hanem félti az állását, a jelen vagy a jövő anyagi biztonságát. Lehetővé kellene tenni a részmunkaidős foglalkoztatást az anyák számára, mert így talán maradna energiájuk a saját gyerekeikre is. Nem tudom, mikor látjuk már be, hogy nagyon rossz irányba megyünk akkor, amikor a nőket férfiasítjuk és fordítva.
JÁMBOR KATALIN
TANÍTÓ-GYÓGYPEDAGÓGUS (BUDAPEST)
Először csak a címlapon ábrázolt kis montázs keltette fel a figyelmemet, melyen egy szőke barbibaba látható rózsaszín takarítóruházatban, a családanyai lét – tetszik, nem tetszik – nélkülözhetetlen kellékeivel. A sugalmazott „álomasszony” akár én is lehetnék. Három kisgyermekem miatt naponta ragadok kezembe pelenkát és porszívót. Továbbá bevásárolok és főzök, hogy családomnak lehetőség szerint egészséges étel kerülhessen a tányérjára. Magamat mégsem érzem a konzervatív nőpolitika áldozatának, egyáltalán: áldozatnak sem! Amit teszek, szeretetből és a családomért érzett felelősségből teszem, jogi és történészi diplomával a zsebemben. Lehet, hogy a szerző tud valamit, amit mi még nem. Nyilván kikísérletezték a férfit, aki képes szülni és szoptatni is – komoly lap egyetemi oktató cikkírója ilyen háttérismeret nélkül nyilván nem sugallja indirektül, hogy „a nemek között nincs különbség”. Nem tudom, a kutatónak van-e gyermeke, de meglepődnék, ha a férje szülte volna, aki elég szomorú lehet, hogy neje legnagyobb problémája azon aggódni, a nők vajon férfiak-e, vagy fordítva. Remélem, nem jut el addig, hogy vajon önmagának miért is kellett egyáltalán megszületnie, hisz édesanyja emiatt kénytelen volt akár a munkaerőpiacon is hátrányt szenvedni. Annyi bizonyos, hogy nem szeretném, ha gyermekeim ilyen közegben nőnének fel, ahol a világ ennyire kibillen saját valóságából. De a természet rendje szerencsére jóval erősebb, mint az ilyen önmagukból kifordult eszmei áramlatok. A nyugdíja miatt pedig ne aggódjon a szerző: a hozzám hasonló (a diplomájukat otthon és majd öt év múlva használó) „barbibabák” gyermekei fogják kifizetni.
MÁTHÉ ZSUZSA
(BUDAPEST)
